Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - BATHÓ EDIT: A méhészkedés hiedelem elemei Vannai István könyvének tükrében

szép idő esetén napjainkban is már Zsuzsanna napkor (február 19.) kiengedik a méheket az első, un. tisztuló repülésre, de a kieresztés a legtöbb helyen hagyományosan József napján (március 19.) történik.

12 A méhek mágikus erősítését, serkentését szolgálja a bogarak különböző dolgokkal való etetése és itatása. Vannai úgy tartja, hogy - kénmentes - „anslóg nélkül való tiszta fejér borral" kell minden harmadik nap a méhkasokat belocsolni, hogy bőséges rajt eresszenek. A bor juhtejjel, márczcal vagy méhserrel is helyettesíthető. Mindezen túl szükséges a méhes enyhében mindenkor vizet tartani. A tavaszi hasításra a következőt javasolja: gyertyán- és cserfának a levét, (amivel a kanászok is élnek), vagy odvas fában talált állott, poshadt vizet. Különösen jónak találja a kései hó levét illetve az esővizet, amelyre a méhek „nagy sereggel tódulnak reá". Fiasítás idején kimondottan ajánlja „a posvány vizet, amelybe a Kukacz is meg szokott teremni."

13 A méhek itatására még a XX. Század elején is számos vidéken (pl. Jászság, Gömör megye) fehér- illetve vörösbort használtak.

14 A méhek rajzásakor a méhész egyik legfontosabb feladata, hogy megakadályozza, nehogy messzire elszálljanak, s enne érdekében számtalan analógiás eljárást alkalmaztak. Vannai leírja, hogy „A' rajnak eresztésekor szoktak némellyek csengetéssel is élni, hogy a raj el ne menjen, mások vizet is szoktak hányni közibe...", de ő mindezt haszontalan dolognak tartja, s helyette a saját módszerét ajánlja, amikor követi a szálló rajt és vékony fütyüléssel csalogatja őket az alkalmatos helyen való leszállásra. Ezután borral meglocsolt és fenyőszurokkal megfüstölt kast borít rájuk. Felhívja a figyelmet, hogy a raj befogásakor a méhész a kezét és ábrázattyát is füstölje meg fenyőszurokkal, a haját tűrje a süvege alá, mert a méhek haragszanak a hosszú hajra, csak úgy, mint az erős pálinka vagy foghagyma szagára.

15 A rajzó méhek elrepülését a méhészek még kétszáz év múlva is csengetéssel, kolompolással, vaslapát és kasza pengetésével, eléjük permetezett vízzel, fütyüléssel, s más analógiás varázslással igyekeztek megakadályozni.

16 A tolvaj méhekről írott részben Vannai leszögezi, hogy nem hisz abban, hogy a rabló méheket ,,a' nagy Méhészek bűvöléssel, bájolással küldenék mindenkor a más méheire." Nem tagadja ugyan, hogy olykor mégis előfordulnak efféle bájolók, de tudományuk csupán abból áll, hogy néhány hitvány méhüket idő előtt felverik és a kasokat a méhesük elé rakják. A felbolydult méhek „eszeket vesztvén" nem a virágokra repülnek, hanem mások méheire tódulnak. A tolvaj méhek lisztéi megjelezve bizonyítékai lehetnek a rablásnak, de oly módon vissza lehet fizetni a kölcsönt a rontó gazdáknak, hogy élesztős mézzel minden mézét elrontják. A tolvajkodásra kapott saját méh gyógyítására is több módszert javasol Vannai. 12 SZABADFALVI József 1992:113. 13 H. BATHÓ Edit 1988:65-69. 14 H. BATHÓ Edit 1995:64, KOTICS József 1988:137 15 H. BATHÓ Edit 1988:78-79. 16 SZABADFALVI József 1992:126.