Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - LOVAS KISS ANTAL: Két telepített falu a Kis-Sárréten (katolikusok a reformátusok között)
korábbi Ny-K-i vonalvezetés miatt nem volt közvetlen összeköttetés a Tiszántúl északi-középső és déli része között. Közlekedési hálózata használhatatlanná, szétdarabolttá vált, hiszen az útvonal-darabok között összeköttetés nem volt, s a hozzájuk tartozó területek éppen a Nagyvárad-központúság miatt elvesztették egymással térszerkezeti kapcsolatukat. A határmegvonás után a vizsgált térségen áthaladó legjelentősebb hálózati erővonal a Debrecen - Derecske - Berettyóújfalu - Szeghalom - Békéscsaba regionális térszerkezeti vonal lett. 17 1940. augusztus 30-án Erdély a második bécsi döntés értelmében visszakerült Magyarországhoz. A Sárréten a váradi káptalan, az eredeti területfejlesztési koncepciójának megfelelően folytatta a földosztásokat, 1942-ben hozzákezdtek a következő telepes község, Kóróssziget felépítéséhez. A váradi káptalan egy mintafalu létrehozását tervezte a területen, itt már felhasználták az Újirázi tapasztalatokat is. Nagyobb telkeket, legelőket, erdőket kaptak a betelepülők. Már négy háztípus közül válogathattak. Minden portához 500 n.öl kert, és 3 kat.hold szántó tartozott. A kórósszigetiek lényegesen nagyobb földterületekhez juthattak hozzá, mint az újiráziak, a nagy létszámú, (7-10 gyerekes) családok gyermekszámtól függően 15-30 kat. hold közötti területet igényelhettek. A jelentkezőket vonzotta az a feltétel, hogy kedvező, hosszúlejáratú részletekben fizethették a ház és a hozzátartozó föld árát. Az itt letelepedők a káptalan földjein dolgoztak, de mellette jelentős saját gazdaságot is kialakíthattak. A tervek szerint az ezerhektáros területen épített házakba az újirázi mintához hasonlóan száz Békés megyei katolikus családot telepedtek volna, azonban Szilágyi főispán követelésére végül 46 református csökmői famíliát is be kellett fogadniuk a 96 Endrődről, Újkígyósról, Csanádapácáról, és Kaszaperről települt család mellé. A mintafalut a nagyváradi egyházmegye védőszentje után, Biharszentlászlónak keresztelték. A IL világháború következtében az ország és így Nagyvárad és vonzáskörzetének gazdasága is kényszerpályára került, a falutelepítési program megfeneklett, mielőtt még kiteljesedhetett volna. Az egyházi telepítésű falu nem számíthatott szocialista hatalom támogatására. A településen végbemenő változások az országos tendenciákat követték. Mi sem jelzi jobban a telepítési konstrukció összeomlását, minthogy 1942 után néhány évvel már ismét Kórósszigetnek és nem Biharszentlászlónak nevezték a falut. A Rákosi rendszerben az új telepítés során megnövelt birtokméretek problémaforrássá váltak, mert a 25 kat. holddal rendelkező nagycsaládos tulajdonosok a kulákoknak minősültek. 18 De kisebb földméret is elegendő volt ahhoz, hogy valakit „kulákbérencnek" bélyegezzenek. 19 Mivel nem bírták a beszolgáltatás terhe17 BÉRES Csaba-SÜLI-ZAKAR István. 1990.46. 18 SZAKÁCS Sándor 2006. 47. 19 ZÁVODA Pál 1986.
