Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - TELENKÓ BAZIL MIHÁLY: A felekezeti örökség hagyományozódása. Szempontok a magyarországi görög katolikusságot érintő XX. századi migrációs hatások vizsgálatához
kat, s annak családját. Ebbe a helyzetbe került Abaújszolnok, ami utoljára ebben az időszakban volt parókiális hely. 21 Az eltelt közel 30 esztendőben a templomon kívüli egyházi ingatlanok folyamatos pusztulása figyelhető meg. Bár az egyházközség időről időre próbált - imatalálkozók, táborok szervezésével - új funkciót találni az épületeknek. A parókia gyakori feltörése miatt annak nyílászáróit, mára a még megmaradt, hagyományaikhoz ragaszkodó egyházközségi tagok beszögezték, lezárták. A harmadik korszak határaként jelölhető ki a 90-es években végbement politikai változás, amelynek hatására az egyház társadalmi szerepvállalása ismét nyilvánossá vállhatott. Megindult a templom keretein kívüli hitoktatás, mely feladatot ismét sok esetben nem egyházi személy - pap, teológus -, hanem a civil szférából képzett hitoktatók láthatták el. Úgy tűnik ismét életre kelhet a nyíltan vállalható vallásosság, de sok település, közösség már annyi sebet kapott, hogy a korábban bevált vallásosságra történő nevelés struktúrája nem életképes. Új kihívásokkal kell szembenézni. Az elmúlt évszázad során a vizsgált csereháti terület demográfiájában jelentős változások következtek be, melyek a terület vallásosságára is nagy hatást gyakoroltak. Mára a csereháti falvak lakosságának nemcsak a fokozatos elöregedése, valamint elnéptelenedése figyelhető meg, hanem ezt a tendenciát korlátozó folyamat; a cigány lakosság térnyerése. A települések döntő többségében 5-10 százalékról 30 százalékra nőtt a cigány lakosság aránya, de nem ritka az olyan település sem, ahol a lakosok 50 százalékát teszi ki az etnikai kisebbség. A térségben egyre növekvő cigány etnikum szerepe így nem hanyagolható el. És eljutottunk a hívek migrációjának harmadik markáns, a vallási kultúrára is hatást gyakorló jelenségköréhez, a cigány etnikumnak az északkelet-magyarországi térnyeréséhez. A Belső-Csereháti települések XX. századi történetében a cigányság jelenléte folyamatosan megfigyelhető. Egyes településeken történő koncentrálódásuk azonban több időperiódusra osztható. Lényegében a század első felére kialakult strukturáltságuk egészen az 1970-es évekig megmarad - írja Fekete Éva. A letelepedett cigány lakosság jelentős részének volt munkája (kovácsok, vályogvetők, pásztorok csordások, vagy éppen zenész cigányok). Ezek szinte kivétel nélkül olyan foglakozások, amelyekre a falvak hagyományos gazdálkodási rendjében szükség volt, azoknak volt piacuk. Saját társadalmi berendezkedésükben vajda irányította a közösséget. A kollektivizálás, a mezőgazdaság ellehetetlenülése, a technikai vívmányok átalakító hatására fölöslegessé váló cigányság nem talál munkát. A vajdaság intézménye fokozatosan megszűnt. G. Fekete Éva a csereháti cigányság helyzetét vizsgálva megállapítja, hogy „a gazdaság minden szektorából kimaradottak 21 Kovalicky József, Abaújszolnok utolsó görög katolikus parókusa 1975-ben halt meg. Halállát követően az egyházközségbe papot nem helyeztek.
