Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - UJVÁRY ZOLTÁN: Műveltségi elemek vándorlása

Két szélsőségesnek tekinthető példát említek. Róheim Géza a Magyar néphit és népszokások munkájának a summázata az, hogy „a magyar néphit szláv néphit." A magyar népballada és Európa c. műből pedig azt tudhatjuk meg, hogy klasszikus balladáink átvételek - elsősorban a francia kultúrkörből. Nagy tévedése Róheimnék, hogy a népességtörténetet nem vette figyelembe. A populációtörténet irányt mutat a műveltségi elemek vándorlásához: a kulturális elemek eredetének, mozgási irányának és kapcsolatainak a megismeréséhez. Egyszersmind megbízhatóbb hátteret ad a kapcsolat megállapításához. Vagy éppen azt bizonyítja, hogy nem kapcsolatról, hanem a kulturális emelek ugyanazon élettérben való mozgásáról, vándorlásáról van szó. A települések lakosságának összetétele, többnyire pontos választ nyújt egy kulturális elem más néptől való eredetére. A vizsgálatok jól bizonyítják, hogy a történeti Magyarország területén az elmúlt századok folyamán nagyszámú idegen településű, vagy eredendően más nemzetiségű falu magyarrá lett, illetőleg a peremterületeken magyar falvak váltak szlovákká, hasonlóan a ruszin falvak is, de bőséggel vannak példák a német eredetű falvak szlovákká válására is. A nyelvi váltás után azonban a kulturális elemek - elsősorban a szokások, hiedelmek jelenségei - hosszú ideig - akár századokig is-, fennmaradnak a néphagyományban. Ezeket nagy hiba lenne átvétellel, kapcsolattal magyarázni. A vizsgálatok szempontjait még tovább bővíthetjük és finomíthatjuk. Az általános elvek figyelembe vételén kívül mindig a kérdéses kulturális elem által indikált elemzésre van szükség ahhoz, hogy az eredet, a származás, a kapcsolat, a kölcsönhatás stb. szövevényes folyamatára többé-kevésbé megnyugtató választ kapjunk. Több évtizedes vizsgálódásaim és megfigyeléseim nyomán jutottam arra a következtetésre, hogy a folklór területén a klasszikus értelemben vet kapcsolatról nem beszélhetünk. A klasszikus megfogalmazás alatt a néptől néphez való áramlást, az egymástól való szellemi javak vándorlását, közvetlen átvételét értem. Mindazok a példák, amelyeket a szakirodalom említ, a hagyományhordozókkal vált magyarrá, szlovákká vagy németté stb. Az asszimiláció azonban végső soron két nép közötti kapcsolat nyomán alakul ki és hoz létre integrációt. Az ide vonatkozó vizsgálatok rendkívül fontos eredményt nyújthatnak a műveltségi elemek mozgását, kapcsolódását vagy éppen eltűnését illetően. A már korábban és többször kifejtett véleményemet újólag hangsúlyozom, amely szerint nem a kulturális elemek vándorolnak önmagukban, hanem azok őrzői tesznek meg nagy utakat és telepítik át magukkal kultúrájukat is. Ugyanakkor az asszimiláció és a kolonizáció révén bekövetkezik az integrálódás az élettérbeli népek kultúrájába.