Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - UJVÁRY ZOLTÁN: Műveltségi elemek vándorlása

A keleti irányból való vándorlással kapcsolatban a tudós régész professzor, László Gyula is kifejtette nézeteit, amely röviden így fogalmazható meg: az a terület, ahol a magyarság élt, Dél-Oroszország földje és műveltsége szerves alkotórésze volt Európának. E földrésznek a műveltségében három egyenrangú, de különböző jellegű műveltség kapcsolódott: a Földközi-tenger melléki klasszikus kultúra, az északi germán és a dél-orosz steppei kultúra. E kapcsolatokban bontakozott ki a magyarság egyénisége és műveltsége. Mindezek a teóriák azt mutatják, hogy a néprajztudomány nagy gondolkodói különböző lehetséges válaszokat kerestek és adtak az európai szokások - tágabb értelemben - a folklór jelenségek eredetére nagyfokú hasonlóságára. A vándorlás teória tetszetős elméletnek tűnik. A kutatás nehézségeit a vándorlás-elméletben, függetlenül attól, hogy a szokások, rítusok milyen tényezők hatására kerültek egyik területről a másikra, az okozza, hogy a kapcsolatok kimutatásához nagy távolságokat és korokat kell áthidalni. Kétségtelen azonban, hogy ha a részletek tekintetében a vándorlás-teória nem is hoz megnyugtató eredményt, a nagy összefüggések kapcsolatok általa jól megvilágíthatok. A műveltségi elemek alapállományának egykori kiindulási helyére, onnan való szétáramlására született teóriák azonban nem alkalmazhatók az újkori Európa népei körében megfigyelhető műveltségi elemek vándorlási irányának a meghatározására. Erre a kutatók a XIX. századtól kezdve az összehasonlító vizsgálatok nyomán keresték a és keresik a választ. Amikor a magyar néphit és népszokások Kelet és Nyugat közötti kapcsolatáról beszélnek a kutatók, lényegében az összehasonlítások nyomán vonják le a következtetést. A legfontosabb és egyben a legnehezebben megoldható kérdés mindig az, hogy a magyar néphit, népszokás komplexumában melyek azok az elemek, motívumok, amelyek a magyarság honfoglalásának koráig, ill. az azt megelőző korokba vezethetők vissza. Döntően meghatározza itt a kutatást az a tény, hogy a magyarságra mintegy ezer éve a környező népek igen erős hatást gyakoroltak és a pogány, samanisztikus vallást a keresztény vallás váltotta fel. Ez már önmagában is elegendő ahhoz, hogy a magyar néphit szinte teljes strukturális változásáról beszéljünk. Ezt a változást a műveltségi elemek vándorlása nagymértékben elősegítette. Itt egy fontos tényt hangsúlyoznunk kell. A vizsgálatoknak az a módja téves, amely a puszta átadás-átvételen alapul. Ez legtöbbször a kultúrfölény hangsúlyozására irányul. A műveltségi elemek vándorlása során több kutató csak azt vizsgálta, hogy melyik nép hatott a másikra, azaz melyiktől vándoroltak a kulturális elemek a másikhoz. Ez sematikus vizsgálat.