Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - DÉNES ZOLTÁN: Európa gyökerei

gyarázata a görögség „interpretáló kultúrájának". Szövegként jelenik meg nekik az egész valóság, amelyet helyesen kell kibetűzni. Rejtőző beszéd a valóság: így gondolta Platón az ideákról elmélkedve. így gondolta Arisztotelész amikor összeállította kategóriáit, a valóság állíthatóságának, kimondhatóságának legfőbb mozzanatait. Különféle irányzatokban él tovább ez a szemléletmód: a logika rokon a metafizikával, a valóság lényegét a szétszórt eszmei magvak alkotják, a „logoi szpermatikoi", maga az Isten Fia is Szó, logosz. Csak a helyes nyelvet kell megtalálni, amelyen írva van a természet, mondja Galilei, s a legmodernebb tudomány is a modell, kód és információ segítségével kutatja a valóságot. Olyan kultúrában élünk, amely a létezőket a nyelv analógiájában fogja fel és érti meg. A görög kultúra és a szöveg összefonódásának van egy másik oldala is. „Hazug minden költő", mondja Szolón. Arisztotelész pedig megismétli: „sokat hazudnak a költők". A szövegeket kritikus szemmel kell olvasni, mögéjük kell nézni. Ez a gondolkodásmód visz el a filozófia és a tudomány kialakulásához. Semmiképpen sem magától értetődő, hogy ilyesmi létrejön. Más kultúrák, például a buddhizmus a meditáció és a hirtelen megvilágosodás révén ragadja meg a valóságot. A görögök úgy faggatják a jelenséget, mintha szöveg volna, amelyben nem bíznak fenntartás nélkül, de ami mégis csak az egyetlen út, amelyen haladhatnak, így gondolkodik egész kultúránk: egyetlen fáradhatatlan igyekezet, hogy kritikus hermeneutikával kihámozza az igazi értelmet, noha az „igazi értelem" hamarosan átváltozik az igazságból használhatóságba. Természetesen arról is beszélnünk kell, hogy mennyire érdekelte a görögöket az „areté", a dolgok jelessége, tökélye és alkalmassága. Ez az érdeklődés vezetett az embei tökéletesség hangsúlyozásához. Következésképpen az erényhez, továbbá a „lényeg" kutatásához, s annak tulajdonítható a görög emberfelfogás is: az ember tulajdonképpeni mivolta múlandósága, a tökéletes mozgásban nyugvó természet és az örökké boldog istenek közé állítva. Sokáig lehetne még folytatni. Mindenesetre a görögség érdeme a tisztán elhatárolt és mégis rendszerbe foglalható kijelentések igazsága iránti érzék kifejlesztésére, az egyértelműségre és világosságra való törekvés, a sok és az egy, az azonos és nem azonos azonosságának megsejtése, ami csak olyan embereknél alakulhatott ki, akik csupán történelmileg azonosítható szerzők szövegéből ismerik eredetüket és múltjukat. Valamivel nehezebb röviden összefoglalni európai kultúránk római örökségét. Az első, nyilvánvalóan a latin nyelv. Hazánkban például még a XIX. században is csaknem az egész műveltség közvetítője. Cicero, Seneca, Livius, Vergilius a nyugati műveltség alapszerzői. A római jogra épül szinte valamennyi európai állam jogfelfogása. A legfontosabb azonban az „impérium", a birodalom eszméje. Nagy Sándornál is megtalálható ár, mégis Augustus bontakoztatja ki teljes valójában. A birodalmi eszme republikánus eredetű: noha a Római Birodalom történelme folyamán gyakran fordult ázsiai mintájú zsarnokságba, amilyennek a Perzsa Bi-