Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - DÉNES ZOLTÁN: Európa gyökerei

rodalmat ismerték a görögök. Mégsem merült terjesen feledésbe, hogy a nép és a szenátus, „Senatus Populusque Romanum" képviselője a császár; a szenátus és a nép felöleli az egész akkori kultúrvilágot és megajándékozza a „pax romana"-val, a jogrend békéjével. A constantinusi fordulat után a birodalom eszméje összekapcsolódik a „baszileia ton theou", az isteni birodalom evangéliumi gondolatával. Ekkor terjed el az a felfogás is, hogy az idők végén az Antikrisztus fog uralkodni mindaddig, amíg Krisztus véglegesen el nem ragadja tőle hatalmát. Ebben a korban alakul ki a két ország eszméje, az égié és a földié, amelyek azonban nem azonosíthatók a földi intézményekkel. Ezek kevert országok, amelyekben az üdvösségre kiválasztottak elválaszthatatlanul keverednek a kárhozatra rendeltekkel. Jóllehet a mennyei ország világossága átragyog a földi ország sötétségén, ez egyrészt biztosítja a földi ország legitimitását, másrészt teljesíthetetlen igényt is támaszt iránta. Még ma is meghatározza sokak gondolkozását Isten országának harca a földi birodalommal, amelyről nem deríthető ki egyértelműen, valójában kinek az uralma alatt áll. Korunkban már nincsenek birodalmak, legfeljebb hatalmi tömbök. A Római Birodalom eszméje és szimbolikája napjainkig meghatározza az emberek elképzelését a jog és a béke rendjéről. Ugyancsak a római eszmének köszönhető a vallás és a politika minduntalan tapasztalható fájdalmas összekeveredése. Politikai fogalmaink zöme vallási eredetű, a Biblia értelmezését pedig mindig döntően irányította a politika is. Sokkal mélyebben és kevésbé vitathatóan alakította gondolkodásunkat a zsidó örökség. Kiváltképpen a monoteizmus és az emberi személy méltóságának hirdetése. Csak nagyon nehezen tudjuk napjainkban tudatosítani magunkban az egyetlen Istenbe vetett hit óriási kulturális hatását, aki a semmiből teremtette a világot. Nem önmagából bocsátotta ki, de nem is már meglévő nyersanyagból alkotta, s ezért a világ egyetlen Ura is. A teremtés hite megfosztotta a világot szakrális jellegétől: a világban nincs semmi isteni, s nem is uralkodó a világon semmiféle istenség vagy démon, akit nem az egyetlen Isten teremtett volna. Az egész ókori világ, a görögöket sem kivéve Istenként tisztelt a napot, a holdat és a csillagokat; de már a teremtés könyve mítosztalanítja az egész archaikus világfelfogást. Nem istenek az égitestek, hanem az ember szolgálatára vannak: elválasztják a nappalt az éjszakától, kiszámíthatóvá teszik az ünnepeket... Mai szemmel nézve elképesztően babonás volt az egész ókor. Noha tudományos ismereteikkel meg tudták volna változtatni a világot, legfeljebb csak erdőket irtottak ki, s az építészeten kívül csak a háborúkban alkalmazták a technikát. Az alexandriai mérnökök gőzgépei is csupán játékszerek voltak, eszükbe sem jutott volna erőgépeket hasznosítani őket. Az alapvető technikai felfedezéseket, kerék, kocsi, tengely, agyag kiégetése, hajóépítés stb. másoktól vették át a görögök és állandóan tökéletesítették. Ezen azonban az alkalmazást kell értenünk és nem a valódi újítást, ha eltekintünk a bronzöntés új eljárásától s az emelő alkalmazásától. A görögök technikai felfedezéseik-