Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - KÜRTI LÁSZLÓ: Település, betelepítés, migráció, kivándorlás betelepítés
a politikai hanem a kulturális különállás mellett döntöttek. 27 Ez oly annyira igaz volt, hogy egyes iparágakban - mint például a ruhatisztítás és vendéglátás - kivívták maguknak az őket megillető helyet - az 1940-es években már divattá vált kínai étteremben vacsorázni. Sokkal masabb volt a helyzete a japánoknak, akik a második világháború alatt ellenségeknek titulált az amerikai kormányzat, és mint idegeneket és Amerika ellenségeit, táborokba zárták és megbélyegezték őket. Kétségtelen azonban, hogy az idegenellenesség egyik fő mozgatórugója a gazdasági helyzet, és a nemzetközi politika. Ezért történhetett meg az, hogy a mexikói bevándorlókkal szembeni idegenkedés etnikai lázongásokba, és utcai harcokba torkollott 1943-ban. 28 Ez volt az olvasztótégely-mítosz csődje, de ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy az újvilágban a nemzetiségek közötti kapcsolatban valami teljesen új kezdődött, a bevándorlás pedig egy új területi dimenziót kapott azáltal, hogy Közép- és Dél-Amerikából egyre nagyobb számban kezdtek a migrans munkások megjelenni. A beolvadás és az etnikai különállás folyamatainak vizsgálatakor észrevehető az az összetett és bonyolult kép, ami a Monarchia nemzetiségeinek kivándorlásának történelmét jellemezte. Az 1880 és az 1914 között kivándorolt nagytömegű, agrárproletár népesség adta az ún. „öregamerikás közösségek" jórészét. 29 Az Osztrák-Magyar Monarchiából a kivándorlás főként a peremvidékeket érintette hátrányosan, mármint a kivándoroltak számát illetően. Ez lényeges szempont pláne, ha figyelembe vesszük azt, hogy Kárpátalja, Délvidék és a Felvidék megyéinek népessége már a 19. század vége óta folyamatos csökkent. Ebben a demográfiai változásban nem kis szerepet játszott az európai belső migráció, majd ezt követően az amerikai kivándorlás, hiszen a munkaképes fiatal férfilakosság jórészét érintette az elvándorlás, mielőtt az első világháború kitört volna. A kivándorlás első fázisában tehát a XX. századot megelőző, és közvetlen utána jövő évtizedben a férfiak csak vendégmunkásként indultak el, ám ez a státusz hamar megváltozott, amint a munkaalkalom megteremtette a külföldi megélhetés biztosabb gazdasági, és kulturális, alapjait. Ma már biztos, és egyben szomorú tényként könyvelhetjük el azt, hogy az öregamerikás közösségek - főként a bányatelepeken és a vasgyárak közvetlen közelében - lassú, de biztos asszimiláción keresztül felszívódtak az amerikai többségbe. 30 Nem szabad kitérni az elől a kényes kérdés megválaszolása elől, hogy az asszimilációnak voltak belső, de voltak jócskán külső összetevői is: belső, amiről 27 Lásd Wong kitűnő kis monográfiáját az amerikai kínai városnegyedekről, Wong, 1983. 28 Mazón 1984. 29 Itt John Bodnár munkáit emelném ki, lásd Bodnár 1977, 1992. 30 Több cikkben is értekeztem az észak-amerikai magyarság „öregamerikás" kultúrájáról, lásd Kürti 1999, 1997, 1980.
