Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - TÓTH PÁL PÉTER: Szórványosodás és népességfejlődés

leteken élő magyar nemzetiségűekből az ország szélső részeire. Ez a folyamat a nem magyar népek szórványosodását egyrészt fokozatosan kiszélesítette, másrészt a központi területre vándorló nem magyar ajkú szórvány népesség (akár az ország perifériáiról, akár külországból érkezett is), és utódaik elmagyarosodása a döntően magyarok által lakott területeken sokkal gyorsabban ment végbe, mint azokon, ahol a magyarok számaránya jelentéktelen volt, vagy ahol csak szórványokban éltek. E folyamatnak köszönhetően a Magyar Királyság központi területein a tényleges szaporodás mértéke mindig meghaladta a szélekéit. Az 1880-as évektől a központi területek népességgyarapodását még az is teljesebbé tette, hogy a nagy kivándorlási hullámmal együtt járó népességveszteség legkevésbé ezeket a területeket érintette. A Magyar Királyság államkeretének I. világháborút követő felszámolása az addigi szerves népességfejlődés folyamatát is megszakította (Tóth 1996). Az új körülmények között a magyar népesség demográfiai folyamatainak alakításából a felvázolt modell második népcsoportjának pótlólagos szerepe megszakadt. A magyar birodalom felszámolásával az addig periférián élő nem magyar nemzetiségű szórványok megszűntek, mivel az új államkeretbe kerülve már a többségi néphez tartoztak. S ezzel a szomszédos országokhoz csatolt területeken élő nem magyar ajkúak új határok közé került Magyarország irányába történő vándorlása megszakadt, melynek következtében a nem magyar nemzetiségűek magyar népességfejlődésben játszott korábbi „kiegészítő", „utánpótlást" biztosító szerepe vége szakad, s az ebből származó „pótlólagos" tartalékok elapadtak.

5 Annak következtében pedig, hogy az L világháborút lezáró területi átrendezésekor a döntéshozók az etnikai elvet figyelmen kívül hagyták, az új államalakulatok területén a magyar nemzetiségűek kényszer szórványosodása, anélkül, hogy lakóterületüket vagy szülőföldjüket elhagyták volna megkezdődött.

6 Ezzel a szórványnak A népesség száma a 16. század elejére 3,5-4 millióra növekedett, melynek a becslések szerint kb. 80 százaléka volt magyar anyanyelvű. A következő két évszázad viszont a török hódoltság időszaka, melynek következtében a népesség száma a 18. század elejére a 16. század elejének szintjére süllyedt. A népesség összetétele, mivel az össznépességen belül a magyar anyanyelvűek aránya 35-45 százalékra esett radikálisan átalakult. Ez volt a második népesedési katasztrófa, amely az elsőhöz hasonlóan nemcsak ismét századokra visszavetette a népesség fejlődését, hanem a lakosság szerkezetét, összetételét is újból átalakította. 5 Magyarország lakosainak számát még az is csökkentette, hogy az I. és a II. világháborút követően a Magyar Királyság központi területein élő különböző nemzetiségű szórványokhoz tartozók egy része a volt Csehszlovákiába, Romániába, illetve a volt Jugoszláviába távozott. 6 Az 1910-es népszámlálás adatai szerint a magyar nemzetiségűek közül 1 704 851 fő Romániában, 1 084 343 fő Csehszlovákiában, 563 597 fő Jugoszláviában, 24 807 fő pedig Ausztriában maradt.