Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - TÓTH PÁL PÉTER: Szórványosodás és népességfejlődés
egy sajátos formája jött létre, mivel kialakulását mozgás, az adott népcsoportból való tömeges, vagy egyéni kiválás nem előzte meg. A több mint hárommillió kisebbségbe került személy döntő többségének, vagyis az új államhatárok közé került tömbökben élő magyar nemzetiségűek szórványosodása anélkül jött létre, hogy lakóterületüket vagy szülőföldjüket elhagyták volna. Mellettük tipikus magyar szórványok is voltak, hiszen az I. világháborút megelőzően a birodalom perifériáin élő magyar nemzetiségűek szórványosodása ugyanolyan jelenség volt, mint a nem magyar nemzetiségűeké. Különbség csak a két népelemhez tartozók szórványosodásának volumenében volt, mivel az I. világháború végéig a magyar nemzetiségűek szórványosodása nemcsak jelentéktelenebb, mint a nem magyar etnikumúaké, hanem a nem központ területeken tömbökben élő magyarokat nem vagy alig érintette. A rezsim-váltások azonban az addigi viszonyokat megváltoztatták, s az új helyzetben egyrészt a környező országokhoz került területeken tömbökben élő magyarok szórványosodása megkezdődött, másrészt intenzívebbé vált az ezeken a területeken már korábban kialakult magyar szórványok tagjainak többségi nemzetbe való beolvadása. (Tóth 1999) A szórványosodás „eredménye" 1920 óta is, igaz más hangsúllyal és eltérő intenzitással, de továbbra is fontos szerepet játszik a hazai népességfejlődésben. E folyamat meghatározó tendenciája az immár nem magyar területeken, az új viszonyok között „szórványt" képező és a korábban is szórványban élő magyarok Magyarországra történő koncentrációja lett. 1919-1920-tól tehát a nem magyar nemzetiségűek addigi központi területekre történő vándorlása helyett az ezeken a területeken (a Magyar Birodalom perifériáján) élő magyarok Magyarországra történő áttelepedése (vándorlása) vált meghatározóvá. Ez egyben a magyar népesség létszámának napjainkban megállíthatatlannak látszó fogyásának, összezsugorodásának és a népesség kor szerinti összetétele elöregedésének kezdete is, melynek kiteljesedését az 1990-es évek változásai tették még egyértelműbbé. A rendelkezésünkre álló nemzetközi vándorlási adatok alapján azt mondhatjuk, hogy a szomszédos országokhoz került magyar területekről huzamosabb ideig tartó Magyarországon való tartózkodás és letelepedés igényével lényegében csak a magyar szórványokhoz tartozó személyek hazánkba vándorlása, áttelepülése figyelhető meg. így például 1949-1990 között a szomszédos országok magyar szórványaiból több mint 150 ezren telepedtek át Magyarországra. Ez a tendencia a megváltozott feltételek között, 1990-t követően még egyértelműbbé vált, s az elmúlt tizenöt évben mintegy 230 ezer magyar nemzetiségű személy átköltözését jelentette. A Magyarországra letelepedési céllal érkezők döntő többsége manapság is a szomszédos országok magyar szórványaiból jön. Többségük volt magyar állampolgár, vagy azok leszármazottjai, s ez azt jelenti, hogy az egykori perifériákon élő magyarok és leszármazottaik mai Magyarország területére történő koncentrációja a korábbi évtizedekhez viszonyítva még határozottabbá vált. Ez a
