Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - TÓTH PÁL PÉTER: Szórványosodás és népességfejlődés
ző népek szórványtagjai és utódaik alkották. Ehhez az alcsoporthoz tehát azoknak a népeknek a szórványosodott „részei" s azok leszármazottjai tartoztak (a vendégek, a jövevények), akiket a Magyar Királyság befogadott, s akik az együttélés során szintén „elindultak" a magyarrá válás útján s magyarrá váltak. E modell keretében miközben a magyarok létszámát az itt talált és az ide hívott népek szórványtagjai növelték, aközben az érintkezés intenzitásától függően a magyarok is szórványosodtak, s ha arányát tekintve nem is jelentősen, de ők is hozzájárultak az itt élő népek létszámának gyarapodásához. A szórványelemek súlyát, népességfejlődésben játszott szerepét, jelentőségét az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő illetve, a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad, és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak Szent István-i gondolatok egyértelműen meghatározzák. A lezajlott folyamatokat nem kívánjuk századról századra dokumentálni, csupán annyit jegyzünk meg, hogy a különböző források - a fenti modell második népcsoportjának szórványelemeiből - azoknak a számát, akiket a magyarok a honfoglalást követő két évszázadban magukba „olvasztottak" 200 ezer főre becsülték. Ezt követően a magyarok, az itt élő népek, illetve az itt letelepedett vendégekjövevények részben különálló, de egybe is fonódó, eggyé váló fejlődéstörténete, keveredése tette lehetővé, hogy a 12. század végére a történeti kutatások szerint az itt élők száma valószínűleg már elérte az 1,8-2,2 milliót. 3 Azt, hogy ebben a népességszámban milyen súllyal játszott szerepet a vándorlás és az együttélés hatására bekövetkezett szórványosodásból fakadó népességszám nyereség nem tudjuk. (Tóth 2003) Az azonban biztos, hogy a szórványosodásból származó népesség nyereség szerepe a magyar népességfejlődésben nemcsak ekkor, hanem az I. világháborúig meghatározó jelentőségű volt. 4 A magyarok többsége a honfoglaláskor, mint említettük a Kárpát-medence központi területein telepedett le. Ez a kezdeti koncentráció a későbbiek során még egyértelműbbé vált, mivel a nem magyar nemzetiségűek közül a birodalom perifériáiról a központi területekre jóval többen vándoroltak, mint a központi terü3 A magyarrá válás folyamatának érzékeltetésére számos, a magyar történelemben jelentős szerepet játszó családot említhetünk. A példaként a gutkeled (német) nemzetségből való Báthori családot említjük. A család „magyar" történelme még az Árpád-korra nyúlik vissza. A közelebbi időből pedig Ganz Ábrahámra (1814-1867), a svájci származásújeles „magyarra" hivatkozunk. 4 A tatárjárás, az azt követő újabb háborúk, a visszatelepült kunok lázadásai járványok, éhínségek stb. és végül az 1285-ben bekövetkezett második tatárjárás együttesen vezettek az első népesedési katasztrófához. A népesség pótlására ekkor német, francia, vallon, olasz és egyéb telepeseket hívtak az országba. A veszteség mértékét tükrözi, hogy több mint száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az ország lakosainak száma ismét elérje a kétmilliót.
