Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - MARINKA MELINDA: Migrációs formák a mezőpetri sváboknál

KÉNYSZERMIGRÁCIÓ, EVAKUÁLÁS ÉS DEPORTÁCIÓ A szatmári svábok migráció-típusai között a kényszermigráció evakuálás és deportálás formájában öltött testet. 1944-ben a háborús események következtében nyugatra irányuló szervezett evakuálás ment végbe a szatmári sváb települések lakossága között. A mezőpetriek közül 217 személyt érintett a félelemből eredő kény szermigráció, akik közül a többség saját járművével csatlakozott az erdélyi szász menekülő transzporthoz. A meglévő etnikus tudat értelmében Németország felé vették az irányt, így az elsődleges cél a kivándorlás során Thüringen elérése volt. Ez azonban keveseknek sikerült. A többség Ausztriába és Passau környékére került.

27 Az evakuáltak közül többen remigráltak Mezőpetribe 1946-ban, akik pedig nem tértek vissza München és Passau környékén telepedtek le, majd építettek ki maguknak új egzisztenciát. Ez a második világháború lezárásának köszönhető kényszermigráció a vándorlási folyamat nehézségei ellenére pozitív véget ért, hiszen a migránsok és a remigránsok is alkalmazkodni tudtak az új léthelyzet adta feltételekhez. Sokkal súlyosabb törést okozott a mezőpetri svábok etnikus tudatszférájában a deportálások okozta sokk. A Szovjetunióba irányuló kény szermigráció 120 mezőpetri lakost érintett, akik közül huszonkilencen nem tértek haza.

28 A kollektív emlékezet szerint Mezőpetriből nem csak sváb származású lakosokat szedtek össze, hanem sváb származású, de magyar névvel rendelkezőket, sőt még magyarokat is. A mai Oroszország területeire irányuló kényszermigráció negatív élménye Mezőpetri sváb leszármazottainak életében a mai napig jelen van. Az identitás megváltozásának vagy esetleg a rejtett etnikus tudat kialakulásának több esetben lehetett oka a deportálás.

29 így előfordult, hogy amikor németnek volt kedvezőbb lenni, akkor annak vallották magukat, amikor magyarnak, akkor pedig annak, de az eredettudatban ez nem jelentett változást, így a sváb származást nem tagadták meg. A történelmi múlt, a kényszermigráció, a deportálásoknak köszönhető szenvedések a falubelieket és a környékbeli sváb falvak lakosságát is sorsközösséggé formálta. A szomorú múlt emlékét és köztudatban tartását szolgálják a deportáltak emlékére állíttatott emlékművek, amelyek a helyiek és a rendszerváltás utáni elvándoroltak újabb migrációs lehetőségét adják, hiszen az újkori szokásként felavatott emléktáblákat rendszeresen látogatják. Mivel ezek az emlékművek az ese27 SCHMIED, Stefan, é.n. 21. 28 U.ö. 22. 29 RÁCZ Csilla B., 1999. 386.