Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - DARKÓ JENŐ: Hungaro-byzantino-valachica. Adalékok a XIII. századi magyar-bizánci kapcsolatokhoz, különös tekintettel a bizánci kapcsolatokra a románok, balkáni és erdélyi migrációjára

1272 táján újból találkozunk Litvoj vajda nevével, akkor ugyanis megtagadta aaz engedelmességet IV. László királynak: kiűzte vajdaságából a királyi adószedőket és az uralkodónak járó jövredelmeket magának tartotta vissza. Baksanembeli György mester, a büntető expedíció vezetője az engedetlen vajdát megölte, Bârbat nevű testvérét elfogta, egyúttal kényszerítette az elbitorolt jövedelmek kiszolgáltatására. Ettől fogva a Szörényi bánság területén működő román vajdákról nem hallunk többé, úgy látszik a király területeiket bekebelezte a szörényi bánságba.

118 A fogarasvidéki terra Blacorum királyi ispánja egyidőben, úgy látszik, a hegyeken túl székelt, amit bizonyít a havaselvi câmpulungi régi római katolikus templom 1300-ból származó sírkövének „Laurentius comes de Longocampo" felirata. Ezek szerint tehát ez a román kerület is kezdetben a Kárpátok két oldalára terjedt ki. Kétségtelen, hogy ilyen jellegű, önálló nemzetiségű közigazgatási egységek Magyarországon először csak a XIII. században jöttek létre.

119 Oláh Miklós ezt írja Fogarasról: „Vár ez, szinte mintegy kis hercegség. Vlach bojárjai, akik ámbátor alárendeltek a vár urának, a váruradalmat, vigyázzák."

120 A Havasalföldről betelepült bojárok magukkal hozták ottani címüket. Itt azonban a bojár nem volt többé földesúr, hanem officiális volt, a bojárság pedig officium (hivatal) volt. A hivatal a bojári birtokhoz fűződött, középpontja a nemesi kúriának megfelelő bojári udvarház, melyhez megfelelő ingatlan és rendesen több család tartozott.

121 A bojárok havasalföldi nemességének vége lett, címük ebben az időben már csak agilis, sőt néha providus, a félnemes és a jobbágy címe. Hanyatlásuk oka nagy szaporaságuk mellett elszegényedésük, s így még a régi birtokosokat is fertályos bojároknak (boieri ferdelasi) hávták, akik pedig szegénységük miatt nem képesek a várszolgálatot teljesíteni, visszaestek a vajdasági szóval vecin-nek nevezett jobbágyok közé (boieri cazuti)}

21 20-22. no. 9. - GYÖRFFY György, Történelmi Szemle 1964. No. 6. - TAMÁS Lajos, Rómaiak 1935. p. 194. - DARKÓ Jenő, Népesség 26. - MAKKAI László, 1943. p. 6. GÁLDI László -MAKKAI László, A románok története, p. 43.: „Kisoláhorszagból kiszakított azonban (ti. a király - DJ.) egy darabot a Zsil középső folyása mentén és Hunyadmegye déli részével, Hátszeg foldj ével együtt Litvoj román vajda kezére adta. Ez lett aXIII. századLitva földje." - Erdély története I. Szerk.: KÖPECZI Béla, 1986. p. 306-307. 118 GÁLDI László - MAKKAI László, A románok története, p. 44. - Erdély története. Szerk.: KÖPECZI Béla 1986. p. 307. 119 MAKKAI László, 1943. p. 6. 120 „Haec arx est, veluti quidem parvus ducatus. Subiecti enim sunt ei Bojarones Valachi, qui arcis dominium observant." - BONIS György, HR 2003(2) p. 299. 121 BONIS György, HR 2003(2) p. 299. 122 BONIS György, HR 2003(2) p. 300.