Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - DARKÓ JENŐ: Hungaro-byzantino-valachica. Adalékok a XIII. századi magyar-bizánci kapcsolatokhoz, különös tekintettel a bizánci kapcsolatokra a románok, balkáni és erdélyi migrációjára

ma között valamiféle szorosabb kapcsolat állt fenn. így Imre király - feltehetően - a hűbérúr jogán vonja kérdőre III. Ince pápát.

5 III. Ince pápa nagyon sérelmesnek tartotta Imre király sorait. Levelében emlékeztette a magyar királyt, hogy mennyire pártját fogta uralkodásának kezdetén: ő járt közben, hogy az áldatlan testvérháború véget érjen. Bulgáriáról pedig azt írta, hogy az már korábban (ti. az Aszenidák forradalma előtt) létezett, a görögök leigázták, a konstantinápolyi császárok kemény uralma alá került, de most a régi királyok ivadékai alatt újra felszabadult. Mikor ő koronát küldött „az elveszett fiúnak, ki visszatér az apai házba" nem gondolhatta, hogy az a magyar királynak ellensége.

6 Végül is közelebbről nem ismerjük a körülményeket, de Leó folytathatta útját, sikeresen célba is ért, és Tirnovóban 2004. november 8-án, ünnepélyes körülmények között, a Szent Demeternek szentelt székesegyházban Kalojánt a magával hozott koronával királlyá koronázta, azt követően, hogy az előző nap Bazilt, a bolgárok püspökét prímássá szentelte fel.

7 Bulgáriával kapcsolatban, mint említettük, súlyos nézetkülönbség volt a pápa és a magyar király között. Éppen III. Ince egyik Imre királyhoz intézett leveléből értesülünk a világos magyar álláspontról: „Miként írtad, atyád azt a földet nővérednek, a görög császár feleségének adta egykor adományképpen, amit a fent nevezett Ioannicius önkényesen elfoglalva tart, és az Szerbiával együtt a te koronádnak van alárendelve."* De ismerjük Kálóján véleményét is ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatban. Egy helyen írja III. Ince pápához írott levelében: „És pedig írok neked a magyar királyról, mert az én birodalmamnak nincs közössége bármely más uralkodó országával, vagy bármely más dologban vele, nem vétettem neki. (...) Leó kardinális látja, és szentségednek jelenti azt, hogy igaz-e vagy sem, (...) hogy akár személyem, akár birodalmam vajon sérti-e a magyar királyt. És szentséged írja meg neki, miben különbözik az én hatalmamtól, mivel az én országom nem függ tőle, sem nem ellensége. Ha azonban országom ellen támad, és az Isten is bátorít, hogy legyőzhessem, szentségednek sem lehet semmi kifogása, de szabad leszek."

9 5 Erre III. Ince leveléből következtethetünk: FEJÉR, G, II. 432. vö.: Kálóján levéltöredékét: FEJÉR, G, II. 446. 6 FAULER Gyula, MNT. II. 48. 7 BRÉHIER, L, Vie et mort de Byzance. Paris, 1968(2) 292. - OSTROGORSKY, G. Geschichte des Byzantinischen Staates. Berlin 1958(2) 322. 8 1204: „Qoud autem scripsisti, quoniam praefatus Ioannitius terram, quam pater tuus sororis tuae, Imperatorici Graecorum, dédit in donationem, detinet occupatam, et terram Serviae, tuae coronae subjectam." Fejér, G., II. 9 1204: „Scribo autem vobis et de ungaro, quoniam impérium meum non habet aliquam societatem regionum, vel aliquam rem cum eo, neque ei nocet. Immo ipse parui pendit, et nocet regionibus mei imperii. Et dominus Leo Cardinalis vidit, et vestrae