Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FRISNYÁK SÁNDOR: Ősi vásárvárosok az Alföld és Felső-Magyarország határán

gében haladó - a nemzetközi kereskedelemben is jelentős - közlekedési folyosó önmagában is terület- és városfejlesztő tényező. A középkorban (és később is) a Miskolci-kapu és a tokaji Tisza-rév a kárpáti medencerendszer és a hegységkeret egyik legfontosabb forgalomgyűjtő és -elosztó helye (4. ábra). A földrajzi kapuban, a Sajó-Bódva és a Hernád völgynyílása előtt három „városias mezőváros" (Sajószentpéter, Miskolc és Szikszó) együtt alkotott jelentős központot (Kubinyi A. 1999). A középkor vége felé a három oppidum a kritérium-rendszer pontszámai alapján majdnem azonos volt, Miskolc 22, Szikszó 21 és Sajószentpéter 19 ponttal (Kubinyi A. 1999). A forgalomgyűjtő térség másik pontja a tokaji átkelőhely (Tisza-rév). Kialakulását az tette lehetővé, hogy a tokaji Kopasz-hegy és a Nyírség domborzati szigete között a folyami ártér 2,8 km-re szűkült össze és ezt - már a legrégebbi időkben is - mesterséges töltésekkel járhatóvá tették. A tokaji Tisza-rév nemcsak az érintkező tájak, a Nyírség és Hegyalja, hanem a távolabbi országrészek, Erdély és Felső-Magyarország közötti áru- és személyforgalomnak is átkelőhelye volt. A rév mellett a folyami kikötő és az áruraktározás (pl. a só, gabona, fa és a bor) is befolyásolta a vásárhely profilját. A tutajokon és kishajókon érkező árut és a helyben termelt bort szekerekkel szállították tovább. A tiszai ártér egy másik szűkületében, Tiszalúc és Tiszadob között hajcsárút haladt át, amelyen a Hortobágy és a Hajdúság vidékén tenyésztett szarvasmarhát terelték Felső-Magyarország fogyasztópiacaira. Tiszalúc a 16. század közepéig a szerémségi bor legtávolabbi kikötő- és átrakó helye volt. Tiszalúcról szekerekkel szállították a bort Kassára, Eperjesre és más városokba. A XVTII. században és a XIX. század első felében Tiszalúc mint Miskolc kikötője az Északkeleti-Kárpátokból érkező fa- és az erdélyi só-szállítmányokat fogadta. Az észak-alföldi vásárövezettel párhuzamosan Felső-Magyarország déli részén, a Nógrádi-, Gömöri- és a Kassai-medencében is kialakult egy nyugat-kelet irányú közlekedési folyosó, kisebb-nagyobb vásárhelyekkel. Az Ipoly- és a Hernád-völgyét összekötő termékeny és könnyen járható medencesor is kifejlesztette a helyi és regionális jelentőségű vásárvárosokat (Balassagyarmat, Losonc, Fülek, Rimaszombat, Rozsnyó, Szepsi és Kassa). A „második vásárvonal" piachelyei és piacközpontjai a medencedombság és az erdős hegységek érintkező vonalán, a völgyek találkozásánál helyezkednek el (Gál Z. 2004). A medencesor és az észak-alföldi vásárövezet települései közötti kapcsolatot a teraszos folyó- és patakvölgyek (pl. a Zagyva, a Sajó, Bódva, Hernád) biztosítják. A Hernád-völgy mint transzfer-folyosó Teleki R egyik tematikus térképe szerint vásárvonalként is felfogható, amely - mint említettük - az észak-alföldi vásárövezetből ágazik ki és Kassától Ungvárig terjed (Teleki R 1931). A „Hernád-völgyi vásárvonalon" a völgykapuban Szikszó, a medencekapuban Kassa-természetesen nem azonos súlycsoportba tartozó - vásárváros és tájszervező központ. A táj- és helytörténeti munkákban Gönc - az egykori megyeszékhely - Szikszóhoz hasonló jelentőségű vásárhelyként szere-