Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FRISNYÁK SÁNDOR: Ősi vásárvárosok az Alföld és Felső-Magyarország határán

pel. A Kassától Ungvárig terjedő „Felső-zempléni vásárvonalon" csak Gálszécs és Nagymihály tekinthető vásárhelynek. Sátoraljaújhely Sárospatak Abaújszánló Erdobenye Tállya ^C~~\Olaszliszka Szerencs Mád BodrogkeresztúD Tokaj 5. ábra Tokaj-Hegyalja 18-19. századi vásártérképe (az ábrákat szerkesztette Frisnyák S, rajzolta Dobány Z. és Mizsur B.) Az észak-alföldi vásárövezet keleti, Szerencstől Sátoraljaújhelyig terjedő szakasza hazánk leghíresebb borvidékét, Tokaj-Hegyalját szeli át. A Hegyalja szőlő- és borgazdasága a kora Árpád-korban alakult ki, de csak a 16. század közepén emelkedett az ország legjelentősebb borvidékévé. A XVII-XVIII. században hazánk egyik leggazdagabb és legsűrűbben lakott mikrorégiója volt. A Hegyalja 887 km

2 -nyi területén huszonnyolc település, köztük tizenkét oppidum található. A bortermelés mintegy 85-90%-a a mezővárosokban koncentrálódott (Orosz 1.1989, 1996). A hegyaljai mezővárosokban a XVIII-XIX. században évente négy, Tokajban és Sátoraljaújhelyen 6-6 országos vásárt rendeztek (5. ábra). A sokadalmak (évi 52 vásár) idő- és térbeli megoszlása a mezővárosok folyamatos ellátását, az alföldi és hegyvidéki tájak terménycseréjét biztosította. Az 1772. évi investigátio és egyéb források szerint a hegyaljai vásárokat a közvetlen környék (a Bodrogköz, Taktaköz, a Harangod-vidék a Hegyköz és a Zempléni-hegység) lakóin kívül a távolabbi tájak, így például a Nyírség, a Hortobágy, a Csereháti-dombvidék és FelsőMagyarország népei is felkeresték (Takács P. - Udvari I. 1989). A XVIII. századi felmérések arról tanúskodnak, hogy a vonzáskörzet vásározói általában nem egy