Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - HALÁSZ PÉTER: Székelyek migrációja Moldvában

A magyarok Erdélyből Moldvába való településének emlékét őrzik a helységnevek, valamint a helynevek. Lükő Gábor szerint

2 a Beszterce-Naszód vármegyei Borgó vidékéről települt, s innen kapta a nevét a Moldva folyó menti Borgován. Megtaláljuk az erdélyi, közelebbről székelyföldi eredet nyomait az olyan településnevekben is, mint a Bakó megyei Csíkfalva, vagy az Ojtozi szorosnál lévő Kászon. Sőt ott vannak a helynevekben is: mint a Szeréten túli Lábnyik két falu utcája: Csík és Gyergyó. MOLDVA KÖZÉPKORI MAGYAR NÉPESSÉGÉNEK PUSZTULÁSA A török előrenyomulásával, majd Buda török kézre kerülésével, a Magyar Birodalom széthullásával a moldvai magyarok politikai és lelki támasz nélkül maradtak. A XVI. századtól a török és a tatár hadak pusztításai, az ortodox egyház katolikus-ellenessége, a magyar papok hiánya, a lengyel és az olasz misszionáriusok túlnyomó részének magyarellenessége, marakodása, majd a XIX. századtól a román nacionalizmus erősödése miatt az etelközi magyarok egyre inkább elszakadtak a Kárpát-medencén belüli Magyarországtól. Moldva török fennhatóság alá kerülésével kezdődött az a három évszázados időszak, amit belülről a fejedelmi és bojári érdekcsoportok küzdelme, kívülről pedig a török és tatár hadak pusztításai jellemeztek. A hódító-, megtorló- és rabló hadjáratok, valamint az ezeket követő járványok, éhínségek következtében Moldva népessége jelentősen megfogyatkozott, katolikus magyarága pedig, a XVII. század végére gyakorlatilag elpusztult. Ebben az időben a térség katolikus lakosságánál a korábbival ellentétes irányú migráció kezdődött. A XVI. század elején a Prut és a Dnyeszter folyók közé eső területről, Beszarábiából, a Kárpátok és a Prut közé menekült, menekítették a magyar lakosságot. Ekkor szűnt meg Dnyeszterfehérvár, Kília, Őrhely, Kisjenő és más, a Prut és a Dnyeszter közé eső települések magyarsága, s húzódott a nyugat-moldvai vidékekre. De a XVI. század második felétől már innen is menekülniük kellett: a migrációs folyamatok visszájára fordultak. A nehéz életű, bosnyák származású Marcus Bandinus püspök - akit sorsa Moldvába vezérelt -, páratlan értékű útleírásában

3 az 1646-ban meglátogatott 42 katolikus település több mint egyharmadáról följegyzi, hogy „régen a magyarok híres faluja volt" (Alfalu), „kezdetben csupán magyarok lakták" (Paskán), „régente csupán magyarok laktak itt" (Bogdana) és így tovább. Számos „egykor szépséges" templomot romokban és kifosztva talált. A katolikus vallású magyarok nagy része „elmenekült", legtöbbször átkeltek a Kárpátokon, Erdélybe. Ez az elvándorlás elsősorban a városban lakó kereske2 LÜKŐ Gábor, 1936. 172. 3 DOMOKOS Péter Pál, 2001. 326-336.