Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - ERDÉLYI ISTVÁN: Évek, utak, mozgások az Alföldön

rendelkezünk a két etnikum találkozására (Ez természetesen nem a kettős honfoglalás hipotézisének bizonyítéka.). A Dunától nyugatra, illetve a Felvidéken, az ilyen esetek száma jóval csekélyebb. A két nagy tájegység kutatottsága lehet eltérő, de egyelőre mégis úgy tűnik számunkra, hogy az Alföldön és azon belül, a sokak által a magyar honfoglalás idejében lakatlannak tekintett Duna-Tisza közön is bőven élhettek avarok utódai a magyar honfoglaláskor. Ma már általánosan elismert az, hogy a IX. századi „solitudo avarum" latin kifejezés az ország közepén az avarok alföldi és környékbeli legelőit jelentette. A honfoglaláskori, illetve X-XI. századi népsűrűségre vonatkozólag támpontokat remélhetünk a növény földrajzi adatokban, ha azokat vesszük alapul. Sajnos azonban az alaposabb és aprólékosabb ilyen irányú kutatások, a növény földrajzi zónák behatárolásai az illetékes szakemberek részéről szinte kizárólag csak a mai Magyarország területére vonatkozólag lettek közzétéve. Lényegében így állunk az egyes talajtípusok behatárolásával is (ld. Somogyi Sándor tanulmányait). Mivel azonban most csak az Alföldre igyekszünk összpontosítani, azért némi eredményről mégis beszámolhatunk. Tehát csupán az Alföld tekintetében vessünk most néhány pillantást ezekre a lehetőségekre, a temetők és az ily módon behatárolt kisebb tájegységek korrelációjára, ahol ez egyáltalán lehetséges. Magunk a IX-X., illetve a XI. század eleji temetők lelőhely-pontjainak sematikus térképre vitelekor figyeltünk fel arra a dunántúli Somogy megye esetében, hogy Koppány népének a területén - egyetlen esetet kivéve - a temetők használata nem folyt tovább olyan értelemben, hogy azok nem lettek a helybeli népesség 11. századi keresztény temetői. Ott arra gondoltunk, hogy Koppány lázadásának felszámolása után akár lakosságcserére kerülhetett sor. A későbbi keresztény temetők ugyanis egészen más pontokra kerültek. Amennyiben azonban az Alföldnél maradva, például a Nyírséget választjuk ki és megnézzük ennek, a talaja és a flórája (v.o. Soó Rezső munkáival) tekintetében eléggé egységes tájegységnek a IX-XI. századi temető-lelőhelyeit, akkor azt látjuk, hogy ott a IX-X. században megkezdett temetők jelentős része töretlenül tovább is használatban maradt. A honfoglalás évtizedében, ami zömmel hadicselekmények sorozata volt, őseink nemcsak egy sor vár bevételével büszkélkedhettek, hanem igyekeztek megszállni azokat a fontos pontokat, amelyeknek döntő jelentőségük volt közlekedési - hadászati szempontból. Ilyenek például a nagyobb folyóinkon való átkelést biztosító révek. Ezek egy részéről már Anonymus megemlékezett, igaz ugyan, hogy legalább három évszázad távolából, de ez sem érdektelen (Somogyi 1996. 111. utal Erdélyi László munkájára, aki Anonymust a legrégebbi földrajzosnak tartotta már 1915-ben). Az 1930-as években készült vízrajzi rekonstrukciós térkép, melyet a Honvéd Térképészeti Intézet 1938-ban tett közzé, ma sem lebecsülendő alapot ad az ilyes-