Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - ERDÉLYI ISTVÁN: Évek, utak, mozgások az Alföldön

gunk is megkíséreltük (2003) azzal a céllal, hogy talán némileg megközelítően mégis megállapíthassuk azt, hányan is lakhattak - halhattak meg a temetők használói közül az adott tájegységben. Megkíséreltük a még Glaser Lajos által kijelölt, főleg folyó által behatárolt, kisebb tájegységekre vonatkoztatni őket, de ez a korabeli lélekszám megállapítására nem járt kellő sikerrel, mert nem állt rendelkezésünkre kellő adatmennyiség, kellő számú temető és sír, akárcsak egyetlen általa felvett tájegységben sem. A teljes Kárpát-medence tekintetében két vízrajzi rekonstrukciós térképpel rendelkezünk, a IX-X. és XIII. századra vonatkozólag. Ezeken kellene pontosan megjelölnünk az egyes lelőhelyeket, de a legtöbb esetben még ezt sem tudtuk megtenni, mivel a régi dűlőneveket és egyéb megjelöléseket nem sikerült a nagyléptékű térképeken megtalálnunk. Sok esetben nem is rendelkezünk milyen topográfiai adatokkal. A közel fél évszázaddal ezelőtt megindult, nagyszabásúnak ígérkező „Magyarország Régészeti Topográfiája" sorozat részben ezt a problémát meg is oldhatta volna, de annak kiadása - mint ismeretes - all. kötetnél sajnos megállt. A sorozat a megyerendszert, illetve annak régi adminisztratív járásbeosztását követi. Ettől függetlenül, már 1955-ben napvilágot látott egy olyan szakdolgozat a Szentes környéki vidékkel kapcsolatosan, amely mintaszerű és a színes térképein kiválóan látszik a régi vízrajz, valamint a lelőhelyek összefüggése (Kovalovszki 1955), de ez a munka sem tájegységet vett alapul. Újabban viszont több tájegységnek a X-XI. (sőt egy esetben XII.) századi temetőiről szóló monográfiája látott napvilágot, a legtöbb az Alföldről. Révész László bodrogközi (1996), Istvánovits Eszter rétközi (2003), Nepper Ibolya hajdúsági (2002) vonatkozású munkáira gondolunk. Istvánovits a korabeli településekre is tekintettel volt. Mindnyájan igénybe vették földrajzosok (Frisnyák, Kormány) rekonstruktiv térképei segítségét. A földrajzi morfológiai képtől most némileg elvonatkoztatva, vessünk egy pillantástjegyzékünk és Szentpéteri József monográfiája (2002.1.) adatainak egybevetése (Szentpéteri nem minden esetben jelezte a honfoglaláskori sírok jelenlétét, ez még további ellenőrzésre szorul) alapján, az eddig ismeretes olyan késői avar kori temetőkre, amelyek az Alföldön minden valószínűség szerint a magyar honfoglalásig tovább élt avar kori lakosság leszármazottait is magában rejtette. Kiindulópontként tényként kezelhetjük, hogy a honfoglaláskor a Kárpátmedence lakossága a maga egészében sokkal nagyobb lélekszámú volt, mint Árpád magyarjai. Mivel az avar kor legkésőbbi temetőinek a felső időhatára a legtöbb esetben nincs pontosan meghatározva, a kérdést nem könnyű megválaszolni. Ami az Alföld területét illeti, legalább tíz, de ha a peremterületeket is hozzászámítjuk (Dormánd és Visznek mellett), akkor tizenkét olyan IX-XI. századi temetőt ismerünk, amelyek közvetlen közelében késői avar temető volt, sőt néhány esetben egyugyanazon a helyen volt a két temető, akkor konkrét rész-bizonyítékkal