Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - NAGY MOLNÁR MIKLÓS: Adatok a gömöri fazekasok edénykereskedelméhez

sárhely és Mezőtúr fazekasait, hogy támogassák őt, azaz fogalmazzanak meg egy memorandumot. Ehhez aláírásokat kellett volna gyűjteni egyéb jeles, nagyhatású alföldi központokból is. Szerinte a megszerkesztett memorandumnak tartalmaznia kellett volna, hogy „ezen ipar sorvadó/élben van, Cse Slovak (sic!) ipar által teljesen tönkre téve, miután Cse (sic!) kereskedők csere útján házalva adják el és mink munka nélkül állunk, minden községbe kirakó vásárt tartanak."

lx Weisz már ezt megelőzően is írt egy levelet, amelyben vázolta a fazekasoknak a kezdeményezés lehetőségét. A korábbi levél hatására a mezőtúri fazekasok szakosztályának választmánya elhatározta, hogy csatlakozásra hívják fel a hódmezővásárhelyi, tószegi, békéscsabai, karcagi fazekasokat is.

22 A csatlakozás szervezéséhez a második levél, s az abban körvonalazott memorandum tervezetének elkészítése után hozzá is fogtak. Kezdetben nehezen érkeztek a támogató levelek, az első ilyet a karcagi fazekasok küldték. Ebben a levél írója, Berki Sándor fazekasmester támogatásukról biztosította a Weisz és a mezőtúri fazekasok indította kezdeményezést. A karcagiak még azt is javasolták, ne csak a felvidékiek edényszállítását akadályozzák meg, de küzdjenek azért is, hogy a hazai fazekasok és „kofák" ne hozathassanak be kész edényeket, mert ezzel a hazai fazekasság kárára lettek volna.

23 A karcagiak után a kunszentmártoniak, tószegiek és szarvasiak is a kezdeményezés mellé álltak. Az alföldi mellett Weisz Benjámin Miskolcon és környékén szervezte a fazekasok csatlakozását a beadványhoz. A mezőtúri fazekasok - miután elkészítették a debreceni Kerületi Kereskedelmi és Iparkamarának benyújtandó beadványt,

24 - annak másolatát megküldték Weisz Benjáminnak (1929. év második felében). Ezzel segítették Weisz toborzó munkáját. Weisz Benjámin nemcsak a szervezéssel volt elfoglalva, hanem sűrűn utazott a határra is. 1930 júliusában arról tájékoztatta a túri fazekasokat: „Meg21 Weisz Benjámin 1929. március 29-én kelt levele. Dr. Kőműves Lajos gyűjteménye. 22 JNkSzML. Mezőtúri Fazekas mesterek szakosztályának a jegyzőkönyve. 1925-1940. 2. 1929. március 3-án tartott választmányi ülés jegyzőkönyve. 23 Berki Sándor karcagi fazekasmester 1929. április 6-án kelt levele. 24 E szerint: „fazekasiparosaink panaszolják, hogy halódó iparunk pusztulását rohamosan sietteti az a körülmény, hogy a megszálot felvidékről (sic!) vándor cserépedénykereskedők lepik el az országot, s miután pl. H. M. v. Mezőtúr és több községek, a fazekasok által feldolgozásra kerülő agyagot is importálni kel, ezekkel a versenyt állani képtelenek vagyunk... Miután pedig egy különben is messzemenő védelemre szoruló ősrégi iparnak a puszta létét veszélyezteti az a körülmény, hogy nem is felvidéki fazekasiparosok hanem vándorkereskedők kóborolják be a falvakat úgy véljük, minden érzelmi momentum alul felmentve joggal sürgethetjük ennek az abnormális állapotnak a megszüntetését." Dr. Kőműves Lajos gyűjteménye.