Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - NAGY MOLNÁR MIKLÓS: Adatok a gömöri fazekasok edénykereskedelméhez

jegyzem, hogy ez évben idáig még tavaszon kevesen jöttek át, de most naponként 5-6 szekér átlag 2000 litert hoznak és az egész Alföldet barangolják."

25 A több település fazekasainak egyetértésével elkészített beadványt számos központba is szétküldték, ahol az ottani fazekasok zöme szintén aláírta. Ezáltal tehát az 1929-ben indult szervezkedésnek sok támogatója lett, így a nagyobb siker reményében tudták a korábban, 1924-ben felvetett elképzelésüket képviselni a hivatalos fórumokon. A debreceni Kerületi Kereskedelmi és Iparkamara elnöksége a beadványra két levélben reagált, s ezekben bővebb felvilágosítást kértek az aláíróktól. Információt arról, hogy hol, melyik vásáron, hány felvidéki vándor cserépárussal találkoztak, s volt-e valamilyen igazolásuk, melyet a magyar hatóságoktól kaptak.

26 Miután a szükséges információkat a mezőtúri fazekasok megadták a kamarának, megnehezedett a gömöriek edénykereskedelme. A hatóságok ezt követően fokozottabban ellenőrizték az árusokat, s a törvénytelenül árusítók ellen szigorúan eljártak. A kamara elnöksége felkérte a túri fazekasokat is, amennyiben olyan felvidéki, Gömör megyei kereskedővel találkoznak, aki törvénytelenül árul, nem rendelkezik semmilyen igazoló írással, azt jelentsék fel a helyi hatóságoknál.

27 A mezőtúriak és Weisz Benjámin által kezdeményezett szervezkedés tehát nem érte el teljesen a kitűzött célt, a debreceni Kerületi Kereskedelmi és Iparkamara nem tiltotta ki teljesen az Alföldről a gömöri fazekasokat, kereskedőket, a kezdeményezés azonban nem maradt eredmény nélkül. Az intézkedéseknek is köszönhetően ugyanis egyre kevesebb felvidéki fazekas, „kofa hozta kiváló minőségű termékeit az Alföldre. 1938-ban a Felvidék Magyarországhoz való visszacsatolása azonban újra több felvidéki fazekasnak és edénykereskedőnek adta meg az esélyt, hogy olcsó áruját az Alföldön értékesítse. A kereskedésben a mesterek mellett meghatározó szerep jutott a fuvarosoknak is.

28 Viga Gyula megfogalmazása szerint „olykor sajátos szimbiózisban éltek a fazekasközpontok népével (pl. Süvete fazekasai és Gice nemes származású fuvarosai)."

29 Az edénykereskedelem tehát nemcsak a gömöri fazekasok érdekeit szolgálta, hanem az olyan fuvarosokét is, akik jóformán ebből éltek. Gecse Annabella gyűjtéséből és szíves közléséből tudom, hogy a lévárti Galo István (szül.: 1911) szintén ilyen fuvaros volt. Az ő példája is bizonyítja, hogy az al25 Weisz Benjámin 1930. július 9-én kelt levele. Dr. Kőműves Lajos gyűjteménye. 26 A debreceni Kerületi Kereskedelmi és Iparkamara elnökségének 1930. július 24-én és augusztus 19-én kelt levele. Dr. Kőműves Lajos gyűjteménye. 27 A debreceni Kerületi Kereskedelmi és Iparkamara elnökségének 1930. szeptember 6-án kelt levele. Dr. Kőműves Lajos gyűjteménye. 28 Sugár Ignác 1891-ben készült jelentése szerint „Az eladást azonban ritkán az iparos, de túlnyomó nagy részben más egyének eszközlik. S a miként vannak „fazekas községek", úgy vannak „kereskedő falvak" is, melyek a szomszéd községek által készített edényeket az alföldre fuvarozzák." Közli: Szulovszky János, 1986. 163. 29 VIGA Gyula, 1990. 74.