Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FÜVESSY ANIKÓ: A füredi nyereg és elterjedése
A gyűjteményekben őrzött tiszafüredi típusú nyergek nem koncentrálódnak a készítő-központok körzetébe. Ilyen típusú nyerget ugyanis nem csak Tiszafüreden gyártottak, az igényeket a szerkezetet átvéve számos ismeretlen központ látta el. Bár tudjuk, hogy első írásos említése 1724-ből ismert, de a füredi mintára készített első datált nyereg, mely a Hadtörténeti Múzeumban található, az 1708-as évszámot viseli nyeregtalpán. 15 A füredi típus a XVIII. század elejétől országosan elterjedt változat, mely a korai huszárnyergek révén széles körben ismertté vált, s mintául szolgálhatott más vidékek nyergesmesterei számára. 16 . Folyamatban lévő felmérésem a tiszafüredi típusú nyergekről több éves kutatómunka részeredménye. Most előkerülési hely alapján vizsgálom ezt a szélesebb körben ismert nyeregtípust. Gyűjteményeinkbe került tiszafüredi típusú nyergeink egy része nagyvonalúan lelőhelyként csak Magyarországot vagy annak valamelyik megyéjét tüntette fel, de az eddig vizsgálatba vont nyergek közel 90 %-a valamilyen formában utal előkerülési helyükre. A biztosabban adatolható nyergek nagy része a korai alapítású múzeumokhoz kötődik. Még az ilyen múzeumok esetében is gyűjteménybe kerülésük az ott dolgozó néprajzosok érdeklődési körének függvénye. A későbbi alapítású múzeumok esetében is megfigyelhető, hogy a fanyergekre az állattartással, pásztorkodással intenzívebben foglalkozó etnográfusok figyeltek fel. A vizsgálat során igen tanulságos kép rajzolódott ki, mely egyértelműen azt jelzi, hogy a tiszafüredi típus továbbélése területileg viszonylag jól lokalizálható. A szórványadatoktól eltekintve határozott körzetek rajzolódnak ki, melyek az azonos típus gyártóközpontjaira, illetve használóira utalnak. A mellékelt térkép azt jelzi, hogy fanyergeink zöme a Dunától keletre eső területekről került a múzeumokba, hiánya a Dunántúlon szembetűnő (l.kép). Szórványosan az Északi-Középhegység középső szakaszán, illetve Szatmár keleti részén az elmúlt fél évszázadban is gyűjthető volt. Nagyobb példányszámban Tiszafüreden, Debrecenben, Hajdúböszörményen, Hajdúszoboszlón, a Hortobágyon, a Nagykunságban (Túrkeve, Kunhegyes, Kisújszállás, Karcag), a kecskeméti pusztákon, a Kiskunságban (Kiskunhalas, Kiskunfélegyháza, Kiskunmajsa), a hódmezővásárhelyi, orosházi és Szeged környéki tanyavilágban gyűjtötték. Használata elsősorban a pásztorokhoz, a tanyai lakossághoz, a fogathajtókhoz és Szentendre környékén a hajóvontatókhoz kötődött. Van adatunk arra is, hogy a kisnemesek és a telkes jobbágyok leszármazottai is megőrizték a családi példányokat (Tiszaszőlős, Atány, Noszvaj, Tiszafüred). Két bakonyi előfordulása (Szentgál, Szentkirályszabadja) is ehhez a csoporthoz kötődik. A legmívesebb, a történeti stílusokhoz legközelebb álló példányok is részben ehhez a csoporthoz kapcsolódnak. A Duna-Tisza közén és a Dél-Alföldön a hasonlóan díszes példányok részben pásztoroktól kerültek be. 15 HM 94.106.1. 16 GRÁFIK Imre, 2002. 46.
