Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FÜVESSY ANIKÓ: A füredi nyereg és elterjedése

zeumban egy egyszerű, pirosra színezett, beütött rozettájú nyerget a helyi Pótli szíjgyártó-nyerges 1890 körüli munkájaként tartanak nyílván.

12 Bár Rimaszombat nyergeseiről több híradás is szól, az egyetlen hiteles rimaszombati nyereg, mely Ferenc József 1857-es látogatására készült, nem nyújt az azonosításra alkalmas stílusjegyeket. A magas kápájú baknyereg XVIII. század elejétől a Habsburg Birodalom előírásokban szabályozott hivatalos nyerge volt. Hadiipari megrendelésekhez csak az előírásokat betartó nyergesek juthattak, mely ilyen típusú fanyergeink nagy részének szerkezeti azonosságához vezetett. így gyártóközpontokat ennek alapján nem lehet elkülöníteni. Viszonylag kevés remény van arra is, hogy díszítmény alapján a számos központ között különbséget tehessünk. Az igen hasonló felépítés, a kápakanalak kerekded vagy ovális formája meghatározott díszítménytípusok kialakulásához vezetett. A díszítésre használt cifrázóvasak sem nyújtanak túl nagy variációs lehetőséget. A népszerű központok motívumkincse is hatással volt - s ezzel hasonló ornamentika kialakítására nyújtott lehetőséget — a régió kevésbé keresett nyereggyártó centrumokra. A díszítmények egyes típusainak nagyfokú rokonsága a nyergek szerkezeti és formai hasonlóságával, továbbá a népművészet más tárgyakon is fellelhető stílusjegyeinek követésével magyarázható. A díszíthető felületeket a kor stílusáramlatába simuló ornamentika egyre népiesedő variánsával töltötték ki, melyek közelítve a XIX. század végéhez, a XX. század elejéhez, egyre jobban távolodtak a történeti stílusoktól. A legdíszesebb a két kápakanál, illetve a kapák külső oldala. Az előbbin - alakjából adódóan - korszerűen elhelyezkedő ornamentika (kinyílt virágok, stilizált növényi ornamentika), míg az utóbbin általában leveles, ritkábban leveles-virágos vagy csigavonalú domború díszítmények fordulnak elő, melyet ékrovás, beütött és mélyített faragások egészítenek ki. A nyeregszárnyon a szereléshez szükséges lyukakat, átvágásokat egyszerűbb ékrovásos és mélyített faragású ornamentika övezi. Ezek a díszítmények részben kormeghatározók, s részben szerencsés esetben konkrét készítő-központokra, műhelyekre utalnak. Az elmúlt két-két és fél évszázad alatt a nyergek a készítőhelytől nagyobb, több száz kilométeres távolságra is eljutottak. Ez részben vásári értékesítésükkel, részben tulajdonoscserével, részben katonai felhasználásukkal áll kapcsolatban. A katonaságnál az elhasználódott nyergeket selejtezték, a még használhatókat értékesítették, mint erről a HevesKülső-Szolnok vármegye 1818-1832 közti jegyzőkönyve is tájékoztat.

13 Pásztorokhoz, falusi gazdákhoz a lovasság harcai során számos példány kerülhetett, melyre a Néprajzi Múzeum gyűjteménye is több példát nyújt.

14 12 HM53..347.1. 13 KPM tört.-dok.: 70.1.1. 278 p. 14 GRÁFIK Imre., 2002. 44.