Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FÜVESSY ANIKÓ: A füredi nyereg és elterjedése
gye vásári limitációjában a konkrét településekhez köthető nyergeket egyedül csak a Bars megyei Verkapola képviselte. 4 Tiszafüreden 1713-ban egy összeírásban Tokai Péter neve után azt is feltüntették, hogy nyereg tsináló, 1724-ben Nagy Ferencről, 1736-ban Berta Istvánról derült ki, hogy nyereggyártó volt. 5 A füredi nyereg elkülönült típusa a XVIII. század első harmadának limitációjában már szerepelt. A szíjgyártók és nyereggyártók árszabásai 1724-ben Békés megyében külön limitálták a „sima paraszt nyerget Füredi módon", melyet 45 krajcárra, míg ennek metszett (faragással díszített) változatát 1 forint 30 krajcárban határoztak meg. 6 A magyar típusú, köztük a füredi nyereg és a huszárnyergek a XIX. század elejéig lényeges különbséget nem mutattak, típusuk azonos volt. Apróbb eltéréseket ugyan a szabályzat előírt, de jelentősebb módosításra csak 1832-ben került sor. Ekkor balesetveszélyre hivatkozva az első kapán már nem alakítottak ki kápakanalat. 7 A katonai megrendelésre készített nyergeknél a mesterek ehhez tartották magukat, de főleg a huszártisztek egyéni rendelésű, díszesebb nyergeket használtak, mely esetenként első kápakanállal is rendelkezett. Használatból kikerült díszesebb nyergeiket örököseik vagy eladták, vagy családi ereklyeként megőrizték. Több ilyen, illetve a katonai szolgálatból kivont és elárverezett nyereg került új tulajdonoshoz. 8 A nyergek patkó alakú vasalása utal korábbi katonai funkciójára. A vizsgálatba vont nyergek tehát katonai és civil feladatokat egyaránt elláthattak, s újraértékesítésükkel összefüggésben sokszor több száz kilométerre kerültek gyártóközpontjuktól, illetve eredeti használati helyüktől. A gyűjteményekbe értékelhető adatokkal bekerült nyergek konkrét készítőhelyre elvétve utalnak. Pár esetben a nyergek kapájának hátoldalán KKHV vagy KHV beütések az egyik kiskunhalasi nyereggyártó műhelyre utalnak. Egy szegedi múzeumban őrzött darabon a patkó alakú vasaláson az 1849-es évszám mellett a K.K.HALASON felirat teszi egyértelműbbé a konkrét készítőhelyet. 9 Néhány Kiss Pál Múzeumban őrzött nyereg kapájára azt írták, hogy az utolsó tiszafüredi nyergesmester, Kuli Mihály 1918-1921 közti munkája. Közéjük tartozik az ún. Horthy-dísznyereg is. 10 A Déri Múzeumban egy fanyerget Gyöngyösi István tiszafüredi nyergestől saját munkájaként vásárolták meg. 11 A hajdúböszörményi mú4 FÜVESSY Anikó, 1996. 355; Vö. Heves Megyei Levéltár (ezután HML) IV-l/b/18. 5 Tokai: HML IV-7/b/l; Nagy: HML IV-7/b/2; Berta: HML IV-7/b/2. 6 Békés Megyei Levéltár IV. A. 1. A Békés Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai 108/1724. Gyula, Békés vm. (V.o.: H. CSUKÁS Gyöngyi, 2005.208. 7 PETTKO-SZANDTNER Tivadar., 1931. 213. 8 Többek között ehhez a csoporthoz sorolható a Déri Gyűjtemény kétfejű sassal díszített nyerge is (DM D.Gy. 1669.), melyet a Pest megyei Izsákról szereztek be, de készítését megvételekor a napóleoni háborúkhoz kötötték. 9 MFM 52.118.1. 10 KPM 52.921.1. 11 DM V. 1925.63.
