Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FÜVESSY ANIKÓ: A füredi nyereg és elterjedése

FÜVESSY ANIKÓ A MAGYAR TÍPUSÚ [FÜREDI] NYEREG ÉS ELTERJEDÉSE A magyar, gyakran tiszafüredi típusúnak nevezett fanyergek a XIX.. század második felétől előbb a katonaság, majd a köznapi használatból is fokozatosan kiszorultak. Legtovább a pásztorok, a fogathajtók használták, lakossági használata a parasztságnál az ünnepi felvonulásokra (szüret, lovasbemutató), lakodalmakra szorult vissza. Múzeumba került példányainak egy része magángyűjteményből került be, több darabot, szintén adat nélkül, leltározatlan régi anyagként vettek nyilvántartásba. Fanyergeink nagy része szerencsére némi gyűjtési információval (előkerülési hely, utolsó tulajdonos neve) rendelkezik, mely lehetővé teszi a nyereghasználat továbbélési körzetének behatárolását. A gyér adatokból az derül ki, hogy nyergeink díszesebb példányai gyakran gazdát cseréltek. A tanyavilág, az alföldi puszta mellett a Kárpát-medence számos kisebb településéről kerültek a gyűjteményekbe; az elzártabb és archaikusabb közösségekből. Az évszázadok alatt készített daraboknak csak elenyésző, leginkább valamilyen okból megbecsült töredéke került köz- vagy magángyűjteményekbe, melyeket a Kárpát-medence területén OTKA-kutatás keretében 2004-től tanulmányozhatok.

1 A vizsgálat célja: díszítőmotívum alapján készítési időhöz és készítő-központhoz kötni az egyes darabokat, s amennyiben lehetséges, központokhoz kötni a leírókartonok adatai alapján az elterjedési területet A kutatást a nyereg-díszítményeikről egy rajzos összefoglaló tanulmány zárja. A történeti Magyarországon a XVI. századtól mintegy 70 önálló vagy más rokonszakmákkal társult céh gyártotta a fanyergeket. Mellette számos céhen kívüli kisebb-nagyobb nyereggyártó központ is létezett. A késői, 1822-es alapítású céhek közé tartozott Tiszafüred, mely már XVIII.. század közepén országos hírű volt, korabeli költőink, Amadé László és Gvadányi József verseikben is hivatkozott rá.

2 Utóbbi az Egy falusi nótáriusnak budai utazása c. elbeszélő költeményében a füredivel együtt említette az igmándi nyerget, mely Fényes Elek szerint kevésbé ismert, de vélhetően kiváló nyeregfajta, s a Komárom megyei Nagyigmándhoz köthető.

3 A két híresebb központnál korábban, a XVIII. század elején Heves me1 T. 046165 számú OTKA-támogatás 2 AMADÉ László, 1997. 92.; GVADÁNYI József, 1975. 125., 313. 3 GVADÁNYI József, 1975. 124.; Fényes E., 1851.1. 130.