Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - CSOMA ZSIGMOND: Erdélyi gyümölcs az Alföldön

dikátornak adtak egy fát. De ismerte már és leírta ezt a fajtát Szikszai Fabricius Balázs is, az 1590-ben megjelent szótára szerint. Részletesen ismertette Lippay János is 1667-ben. A piros almafajtáról a későbbi időszakokból több adalék maradt fenn, 1735, 1756.

18 Erdélyben főleg Marosszéken piroslott ez a szép alma, országos hírnévnek örvendve. Őshonos erdélyi almafajtaként sok változata ismeretes. A Felső-Maros, a Nyikó mente mellett ismert volt Hunyad, Torda-Aranyos környékén is. Borízű, kemény alma volt, dél-erdélyi származású. A Sóvári almáról a XIX. század elejéről van erdélyi szótörténeti adalékunk.

19 A Szilágyságból származó ősi fajta. Már a középkorban termesztett fajta lehetett, Erdély-szerte nagyon elterjedt. Emellett a Gyógyi alma is ismert volt, különösen Alsó-Fehér megyében. Verescsíkos, hosszúkás, lédúsos termése volt. Nagy bőségben lehetett megtalálni Felgyógyon, alsó Gáldon, Diódon, Csákán. Jelentőségét mutatja, hogy a családi osztozkodásnál, végrendelkezésnél a gyógyi almafákról is rendelkeztek. Két változata alakult ki a hosszú termesztés során, a Gyógyi piros és a Gyógyi csíkos.

20 A Fűzalma (amit Fűzfa almának is hívtak), szintén nagyon elterjedt és kedvelt almafajta volt. Szikszai Szójegyzéke 1590-ben már említette, mint mag nélküli almát. Nagygyümölcsű, maghártyával rendelkező, hosszúkás, csúcsos gyümölcsű, puha húsú, savanykás, tésztában kiválóan felhasználható volt. Országos kedveltségét mutatja, hogy Bél Mátyás is ismerte és leírta az ország nyugati területeiről. Megemlítette, hogy íze télre jól kialakul és a kemény húsa megpuhul a téli érésben. Ezért lehetett még keményen jól szállíthatni.

21 A Szászpap almát ősi erdélyi fajtának tartják, de eredete homályba vész. Az erdélyi románok ismerik, kedvelik ezt a fajtát. A Sikulai alma szintén régi termesztett fajta, egyes nézetek szerint a Balkánról a török közvetítésével Szlavóniából került Magyarországra. A Káposzta alma fajtát már Lippay János is leírta a Posoni Kert c. könyve Gyümölcsös Kert (1667) részében. Később tordai almaként is feltűnt, mert Torda környékén nagyon elterjedt volt. Nevét a harapáskor képződő, a káposzta vágásához hasonló harsogástól kapta, de a káposztára jellemző és hasonlító zöldes színe is adhatta. A Fekete tányéralmát (Szász tányéralma) a szakirodalom szintén régi erdélyi gyümölcsnek tartja. Bereczki Máté Európa hírű pomológus véleménye szerint (1887) az Alföldön csak nagyobb folyóvizek mellékén található. Gyümölcse nagy, igen látványos, piacos. Alakja lapos és szabálytalan gömb alakú. Héja vas18 RAPAICS Raymund 1940. 87,89. EMSztT. X. 511. 19 EMSztT. XI. 890. 20 NAGY-TÓTH Ferenc 1998. 67. 21 BÉL Mátyás (WELLMANN Imre) 1984. 240.