Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - NOVÁK LÁSZLÓ FERENC: Tradicionális kereskedelem és migráció
NÓVÁK LÁSZLÓ FERENC TRADICIONÁLIS KERESKEDELEM ÉS MIGRÁCIÓ Az Alföld - síkvidéki táj jellegéből következően - minden időben az agráriumával vált fontos tényezővé a Kárpát-medence gazdaságában. A hegy- és dombvidéki tájakról nélkülözhetetlen nyersanyag és áruféleség áramlott az Alföldre. Ezek közül szükséges kiemelni a mész, fa és kő építőanyag, a kősó, a vászon, gyolcs, fa, vas eszközök, szerszámok, cserép edények kereskedelmét. Az élelmiszer féleségek közül csupán a borbehozatal érdemel megemlítést a XVII. században, általában az Alföldről történt az élelmiszerárú kereskedelme (búza, sertés, szarvasmarha) 1 . A migráció részben gazdasági, részben pedig politikai tényező. Gazdasági abban a tekintetben, hogy a szegényebb, felföldi vidékekről jelentős elvándorlás indult az Alföld tájai felé. E folyamatban különösen a XVIII. századi szlovák, német, román szerb etnikum spontán és szervezett letelepítése emelkedik ki. Szórvány bevándorlás is észlelhető. A mezőgazdasági idénymunkára, cselédmunkára vállalkozók közül sokan igyekeztek megmaradni a jobb életkörülményeket biztosító alföldi helységekben. A politikai okokra visszavezethető migráció a történelem egy-egy sorsfordulópontjához kötődik, így például a török hódoltság korának nagy hadjárataihoz, amikor a Dráva-Száva vidék, Baranya, Tolna nagyméretű pusztulása következett be, s lakosság igyekezett a biztonságosabb, központi alföldi területekre vándorolni. A tizenötéves háború (1591-1606), az 1660-as Szejdi járás utáni, s a törökök kiűzésével járó háborúságok is jelentős tömegeket késztettek migrációra a XVII. század végén. A legújabb korból a XX. század sorsfordulóit szükséges megemlíteni: az 1920-as trianoni békediktátum által kiváltott kényszerű migráció, akárcsak az 1944/45-ös elmenekülés a németek részéről, majd az 1947-es önkéntes és szervezett szlovák kitelepítés Csehszlovákia magyarok lakta településeire, s az onnan történő magyarokat sújtó kitelepítés. A hagyományos kereskedelem és népesség vándorlás között sajátos kapcsolódás is felfedezhető. Az 1550-es évek várháborúit megelőzően a törökök az eszéki hídon hatoltak Magyarország középső területeire, s késztették menekülésre Baranya, Somogy Tolna lakosságát, akik a biztonságosabbnak tűnő, a háború által nem sújtott Duna-Tisza közére vették útjukat, s többek között Halason is megtelepedtek, s elkerültek Kecskemétre és Nagykőrösre is. Az itteni családok foglalkoztak 1 A kérdéssel kapcsolatban NÓVÁK László, 1986a, NÓVÁK László, 1993a.; NÓVÁK László, 1993b.
