Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FODOR ISTVÁN: Prémkereskedelem, művészet, hitvilág (Kereskedelem és hatása őseink korában)

nek leletkörülményei erősen hasonlítanak a korábban említett Urál-vidéki edényekéhez.

145 Ez nem más, mint a már több alkalommal közölt Szabolcs megyei, gégényi lelet, amelyet a község határában lévő Monokdombon találtak 1903-ban s a nyíregyházi ékszerész vitte be a helyi múzeumba. A kitűnő Jósa András közlése a következő évben már napvilágot is látott.

146 Ebből s hírlapi cikkeiből kiderül, hogy a 2,1 cm magas, 11—11,2 cm átmérőjű, megvastagított peremű, vékony ezüstlapból készült csésze, a hét db 2,6 cm átmérőjű aranyozott ezüst kantárveret és a három db 7,8x7 cm-es szív alakú szügyelőveret - amelynek közepe bemélyített s dúsan aranyozott, felső peremén pedig két fejes nitszeg szolgált a felerősítésre meglehetősen szokatlan körülmények között került napvilágra. (20. kép.) A helyi református egyház birtokában lévő föld bérlője ürgeásás közben találta együtt e leleteket, elmondása szerint mintegy másfél méter mélyen. Később a helyszínen Jósa négy napig ásatott, de sírra, újabb leletekre, vagy emberi csontokra nem akadtak. A honfoglaló leletek és sírok feltárásában ekkor már nagy tapasztalattal rendelkező Jósa András nem értette a kialakult helyzetet, hiszen korábban honfoglalás kori tárgyak csak sírokból kerültek elő. Erre az esetre is az általános gyakorlatra emlékeztető magyarázatot eszelt ki. Ahogyan írta, „... valószínűnek látszik az, hogy a leírt tárgyak annak idején csontok mellett találtattak. A találó által gondosan félre tett tárgyakat pedig a beomló homok betemette és csak az ürge közvetítésével kerültek ismét felszínre."

147 Talán említenem sem kell, hogy a leletre László Gyula is felfigyelt fentebb már idézett dolgozatában. Úgy vélte, hogy a gégényi áldozati csésze volt, a belsejében lévő rajzokat samanisztikus jellegűnek ítélte, feltételezte, hogy oldalához eredetileg csat volt forrasztva s a nomád szokásoknak megfelelően az övre csatolva viselték. Arra is utalt, hogy a hasonló csészéket keleten pogány szentélyeikben őrizték az ottaniak.

148 Később véleményét egyik legkiválóbb tanítványa, Dienes István is elfogadta. „Nem lehetetlen - írta - hogy a csésze a benne lévő tárgyakkal együtt a pogány istenségeknek felajánlott áldozati ajándék volt. Talán szentélyük lehetett itt a környéket megülő őseinknek."

149 Valóban, korai okleveleink számos olyan helynevet őriztek meg, amelyek egykori szent ligetekre, áldozóhelyekre engednek következtetni. Nem lehetetlen hát, hogy a gégényi lelet a pogány isteneknek hozott áldozat volt, hasonlóan az Urálvidéki finnugorságnál ismert áldozatokhoz. Magam az elmondottakhoz még hozzátettem: a veretek száma, a három és a hét kultikus, szent szám, amit - ha László 145 FODOR 1981, 354. 146 JÓSA 1904. 147 JÓSA 1904, 176. Vö. JÓSA 1968, 116-118. 148 LÁSZLÓ 1943, 160. 149 DIENES 1961, 84.