Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FODOR ISTVÁN: Prémkereskedelem, művészet, hitvilág (Kereskedelem és hatása őseink korában)

hogy a keleti ezüstök egy része (főként csészék, ivókürtök, kisebb tárgyak) sírleletként látott napvilágot.

98 Lescsenko világos jói felépített érvelése szinte minden tekintetben meggyőző. Mondanivalónk szempontjából különösen fontos, hogy aligha vonható többé kétségbe az ezüst edények kultikus felhasználása. Még akkor sem, ha ennek aránya a sok bizonytalansági tényező miatt több is, kevesebb is lehetett. Magam inkább arra hajlok, hogy több. Hiszen az egykori szent ligetekben, vagy egyéb kultikus helyeken oly módon is használhattak ilyen edényeket, hogy ennek semmi nyoma nem maradt magán az edényen. Csernyecov dolgozatából ugyanis egyértelműen kiviláglik, hogy a fához, vagy bábúhoz ruhadarabokkal kötötték oda az edényt, tehát nem ütötték át lyukasztóval a peremét, s talán kiegészítő rajzot sem véstek rá.

99 Nem kétséges tehát, hogy a prémért cserébe érkezett ezüst edényeket az Urálvidék lakói szent ligeteikben, áldozóhelyeiken használták vallási szertartásaik alkalmával. E szent ligetek jól ismertek a néprajzkutatók leírásaiból, hiszen a XIX-XX. században még sokat láthattak s leírhattak közülük, sőt megfigyelhették az ottani szertartásokat is. Ezeket az ősi gyökerű szertartáshelyeket főként legközelebbi nyelvrokonaink, az obi-ugorok, a vogulok és osztjákok őrizték meg a legutóbbi időkig.

100 Valaha minden településnek volt áldozóhelye, vagy szent ligete, amelyeket többnyire a lakott településtől távol, elhagyott helyen hoztak létre, ahová szigorúan tilos volt bárki idegennek belépni, azokat szigorúan őrizték. A szent ligetekről az obi-ugoroknál a XVI. századtól vannak írásos adataink.

101 Ezeken a szent helyeken hoztak áldozatot isteneiknek - a legfőbb istennek, a frátria, a nemzetség, a falu, a család isteneinek és szellemeinek.

102 98 LESCSENKO 1976, 188; Arne 1935, - Vannak azonban nem egészen egyértelmű esetek is. így például a Káma forrásvidéke közelében feltárt, mintegy félezer sírt számláló, VI-XI. századi második averini (lomovátovói - rodánovói műveltség) temetőből ismert bronz csésze nem valamely sírban volt, hanem a sírok alkotta, s északról árokkal lehatárolt kis térség közepén lelték, az egykori járószinten. (CSERNIH 2004, 90-92.) Számos analógia alapján itt joggal gyanakodhatunk arra, hogy e kis térségen talán a halottkultusszal kapcsolatos áldozóhely, vagy a halotti emlékünnepek helye lehetett s a csészét itt használhatták, tehát nem sírmelléklet volt. 99 CSERNYECOV 1947, 122. - Ezért nem fogadható el Noonan Lescsenkonak címzett bírálata sem: NOONAN 1982, 285. 100 SZOKOLOVA 1982. 101 Az obi-ugor szent ligeteknek, vagy áldozóhelyeknek óriási szakirodalma van, itt csak néhány fontos művet tüntetünk fel: KARJALAINEN II, 77-124. ; VÉRTES 1990, 55-57; SOKOLOWA 1975, 285-397. - A szent ligetek és kultuszhelyek változatairól: GEMUJEV - SZAGALAJEV 1986. 102 SZOKOLOVA 1975a; KEREZSI 1999.