Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FODOR ISTVÁN: Prémkereskedelem, művészet, hitvilág (Kereskedelem és hatása őseink korában)

Az egykori áldozóhelyek, szent ligetek azonban nem csupán az obi-ugorok egykori és mai szállásterületéről s nem is csupán a XVI-XX. századból ismertek. N. I. Sutova nemrég gyűjtötte össze a votják (udmurt) áldozóhelyeket,

103 s ugyancsak az ő szerkesztésében jelent meg a Káma-Vjátka-vidéki régebbi és mai szent ligetek leírását tartalmazó tanulmánykötet.

104 Az északabbi, Pecsora-vidéki középkori áldozóhelyek adatait A. M. Murigin gyűjtötte csokorba.

105 Igen figyelemre méltó, hogy ezeken is előkerültek karcokat hordozó fémtükrök és korongok, arab dirhemek és az Urál-vidékre oly jellemző kultikus öntvények (permi bronzok). Ez utóbbi tárgyak legszebb példányait azokról a területekről ismerjük, ahol a híres déli ezüst edények is napvilágot láttak - Perm és Cserdin környékéről (16. kép).

106 Az ősi szent ligetektől viszonylag nem nagy távolságban mindenütt hasonló korú települések vannak, ami arra utal, hogy az ottani lakosság kultuszhelyei voltak. Számos példa igazolja, hogy nem csupán a közelmúltban, de a régi történelmi korokban is keletkezhettek ilyen áldozóhelyek a korábbi településeken és temetőkben is. Az előbbiekre jó és szakmai körökben közismert példa a nyugat-szibériai kora vaskori uszty-poluji telep és áldozóhely,

107 az utóbbira pedig a szintén kora vaskori híres gljagyenovói temető és áldozóhely a Káma-vidéken.

108 Nem térünk itt ki azokra a „kincsleletekre," amelyek Nyugat-Szibériában, az egykor - s részben ma is - obi-ugorok és szamojédok által lakott területeken kerültek elő s jórészt a szibériai típusú kultikus bronzöntvényekből állnak. Mint köztudomású, itteni nyelvrokonaink az elhunytjaiknak kifaragják a bábúját, azt felöltöztetik, egy ideig a házban tartják, majd a gyászidő letelte után temetőikben hantolják el, vagy a szent ligetekben, házi szentélyeikben helyezik el. A kutatás mára meglehetősen egyértelműen tisztázta, hogy e „kincsek" az egykor (főként a vaskorban) elásott halotti és szellembábúk maradványai.

109 103 SUTOVA 2001. 104 KULTOVIJE 105 MURIGIN 1992, 14-57. 106 CSAGIN 1972, 8-14; 1988, 94-103. - Az ún. permi bronzokról ld. GRIBOVA 1975; 1980; OBORIN 1976; OBORIN - CSAGIN 1988; OJATYEVA 2003. (További irodalommal.) 107 MOSZYNSKA 1978. Hasonló áldozóhelyet figyeltek meg a Szurgut melletti híres Barszov Gorodok-i településen, ahol ezüst edények is előkerültek: FJODOROVA 1982. 108 LEPIHEN 2000; BELAVIN 2002, 122-125. -V. F. Gening korábbi felfogásával szemben az újabb szakirodalom már temetőnek nem, csupán áldozóhelynek véli a lelőhelyet, ahol embereket is áldoztak egykor. 109 Jól igazolja e megállapítást a Szurgut környékén előkerült és mintaszerűen feldolgozott holmogorszki „kincslelet." Ld. ZIKOV - FJODOROVA 2001, további irodalommal. - Ilyen „kincsleletek" az Uraitól nyugatra, a Káma vidékén is napvilágot láttak. Ld. GRIBOVA 1984, 101-104.