Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FODOR ISTVÁN: Prémkereskedelem, művészet, hitvilág (Kereskedelem és hatása őseink korában)
földrész lakóit sem engedték be városaik piacára. Mint írja: „Víszu és Arú 50 népének nem szabad nyáron bemennie Bulgár területére, mert ha közülük belép valaki, a legmelegebb időben is fagyos lesz a levegő és a víz, mintha csak tél lenne s elpusztul az emberek vetése. Egyszer télen láttam egy csoport embert közülük Bulgarban. Pirospozsgásak, világoskék szeműek, hajuk mint a vászon, fehérbe hajlik, s ebben a nagy hidegben is csak könnyű vászonruhában járnak, bár van köztük olyan is, aki a legkitűnőbb cobolyprém bundát viseli, a szőrös felével kifelé." (Iványi Tamás fordítása.) 51 Arra is vannak forrásadataink, hogy a bolgárok a keleti kereskedőket is igyekeztek távol tartani a jövedelmező rémkereskedelemtől. Isztahrí és ibn-Haukal tudósít róla, hogy az északi népekről azt híresztelték: azok minden idegent megölnek, ha földjükre lépnek. 52 Az arab szerző arról is tudósít, hogy a bolgárok nem csupán kereskedés útján jutnak prémhez, hanem adó formájában is: „Bulgár városa fennhatóságot gyakorol egy Viszu nevű terület fölött, amelynek lakosai adóznak nekik. Ez a tartomány egyhavi járóföldre fekszik tőlük. Van egy másik (adózó) tartományuk is, ezt Aru névvel illetik. Itt hódra, hermelinre és szürke mókusra vadásznak. A nappal arrafelé huszonkét óra hosszat tart. Tőlük kerülnek ki a legkitűnőbb minőségű hódprémek." 53 A műben szó esik továbbá a Jeges-tenger partján élő Júrá népével való kereskedésről is: „Viszún túl terül el a Júrá néven ismert ország, a Sötétség Tengere partjain. Náluk nyáron a nappal olyan hosszú, hogy a kereskedők szerint a nap negyven napig le sem bukik. Télen viszont az éjszaka hasonlóan hosszú. A kereskedők mesélik, hogy a Sötétség (földje) közel terül el s Júrá népe rendszeresen bemegy a Sötétségbe, kandelábereket vive magukkal. Ott egy hatalmas fához érnek, akkora, mint egy falu, rajta hatalmas állat, amelyről úgy mondják, hogy madár. Mindenféle árucikkeket visznek magukkal, amelyeket aztán külön-külön letesznek, ismertetőjelekkel ellátva, majd hazatérnek. Később újra visszamennek, s ott olyan portékákat találnak, amelyekre országuknak szüksége szokott lenni. Minden ember talál valamit a saját portékája mellett; ha megtetszik neki, hazaviszi; ha nem, úgy fogja a saját árúját és otthagyja a másikat, anélkül, hogy ezzel bárkit is megsértett volna. Azt azonban nem tudják, kik is azok, akikkel kereskednek." 54 E sorokkal alighanem Abu-Hamid al-Garnati hagyta ránk az ún. néma kereskedelem legszemléletesebb leírását. 50 Vö.20.és38.j. 51 BOLSAKOV - MONGAJT 1985, 50-51. 52 Ld. SZMIRNOV 1951, 43. 53 Uo.45. 54 Uo. 47. Az ország nevek azonosításáról ld. uo. 113-120.
