Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FODOR ISTVÁN: Prémkereskedelem, művészet, hitvilág (Kereskedelem és hatása őseink korában)

században a bizánci és szaszanída érmek és egyéb tárgyak Transzkaukáziából a volgai és a kámai kereskedelmi úton kerültek el a Káma-vidék lakóihoz.

40 Időközben több dolgozat is napvilágot látott, amelyek konkrét útvonal megjelölése nélkül utaltak a Káma-vidék és Közép-Ázsia kereskedelmi kapcsolataira a szóban forgó időszakban.

41 Igen figyelemre méltó, hogy a keleti ezüstök útjaként a volgai mellett már J. R. Aspelin számításba vette a Közép-Ázsiából (Korezmből) észak felé vezető Irtis-menti kereskedelmi utat is.

42 1976-ban V. R Darkevics igen részletes és szemléletes térképeket készített a „keleti ezüstök" és pénzek kelet-európai elterjedéséről, annak egyes korszakairól. Dolgozatunk szempontjából különösen fontos az ezüst készítmények Kámaés Ob-vidéki elterjedésének feltüntetése. Ennek alapján világosan kirajzolódik a kámai kereskedelmi út és annak elágazásai a Bjelaja és a többi mellékfolyó völgyében. Az Urál-hegységtől keletre eső területeken pedig valószínűleg nem az Irtis, hanem a Tobol folyó mentén vezetett a legfontosabb kereskedelmi út, amely innen az Ob mentén haladt északra és keletre, s fontos elágazásai voltak a Szoszva és az Iszety völgyében.

43 1996-ban V. Ju. Morozov vizsgálta meg újólag a szóban forgó kereskedelmi utak kérdését.

44 A leletekről összeállított térkép alapján azt a következtetést vonta le, hogy a szaszanída érmék kizárólag a volgai vízi úton jutottak fel északra, de nem kazár közvetítéssel - hiszen V. századi pénzek is vannak a leletek közt -, hanem a Kaukázustól délre élő kereskedők révén. Ezzel szemben az ezüst edények Közép-Ázsiából érkeztek szárazföldi úton az üszt-urti fennsíkon, majd a mai Baskírián át a Káma-vidékre. A VIII. század második felétől a déli kereskedelmi út közvetítő kereskedői a kazárok és a volgai bolgárok is lehettek, bár történeti okok miatt ezt a szerepet a későbbi időszakban - egészen a XII. századig - csak a volgai bolgárok játszhatták. Morozov dolgozata még akkor is figyelemre méltó, ha több ellentmondást és történeti félreértést is tartalmaz. (Átveszi például Sz. A. Pletnyova nomádokra vonatkozó stadiális elméletét,

45 amelyet nézetem szerint nem támogatnak a történeti vizsgálatok. Maga a tanulmány sem eléggé végiggondolt, bizonyos belső ellentmondásokkal terhes.) 40 KROPOTKIN 1962, 10-11. 41 Ld. pl. VOSCSINYINA 1953. 42 ASPELIN 1875, 205. 43 DARKEVICS 1976, 134. Vö. IVANOV 1998, 110-113. - Csak kutatástörténeti érdekessége van ma már Ligeti Lajos régi feltevésének a „prém útjáról", amely a Tobol torkolata tájékáról vezetett állítólag Belső-Ázsiába. Ld. LIGETI 1943, 49, 54-56. 44 MOROZOV 1996. 45 Uo. 159.