Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FODOR ISTVÁN: Prémkereskedelem, művészet, hitvilág (Kereskedelem és hatása őseink korában)

FODOR ISTVÁN PRÉMKERESKEDELEM, MŰVÉSZET, HITVILÁG Kereskedelem és hatása Őseink korában I. Az emberi történelem legkorábbi korszakaiba visszanyúló kereskedelemnek ezernyi formája létezett. Ugyanígy előszámlálhatatlan a forgalomba került árúk sokfélesége is. Ugyanúgy, ahogyan ma is, az ember a régiségben is - ha tehette szívesen birtokolt, használt, vagy fogyasztott olyan árucikkeket, amelyeket távoli földekről hoztak a kereskedők. Voltak ezek közt hasznosak, a létszükségletet kielégítők, de voltak olyanok is, amelyek szépségükkel, vagy éppen ritkaságukkal kápráztattak el egy-egy emberi közösséget. Ez utóbbiak presztízstárgyak csak a társadalmi elit számára voltak elérhetőek. Ilyenekként tarthatjuk számon a többnyire csak Eurázsia északi övezeteiben élő ritka prémes állatok bundáját is, amelyek igen keresett árucikkek voltak a délebbre fekvő vidékek lakói körében. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a prémkereskedelem - magas jövedelmezősége miatt - már a történelem igen korai szakaszaiban külön ágazattá vált. Kezdetéről ezért írott forrásaink nincsenek, csak a régészeti leletek adnak némi felvilágosítást. Mivel bennünket az alábbiakban az a terület, illetve annak tágabb körzete érdekel, ahol valaha őseink is megfordultak, figyelmünket az Urál-hegység környékére fordítjuk. Általában a régészet két módon is híradással lehet az ősi kereskedelemről. Egyrészt a földből előkerülnek a távoli vidékekről származó tárgyak, másrészt pedig a fontosabb „exportcikkekről" is értesülhetünk, hiszen ebből az illető népesség saját szükségleteinél jóval többet állít elő. Az Urál-vidék prémkereskedelméről a korai vaskorból vannak az első adataink, ráadásul ez esetben írott források is. A történetírás atyja, Hérodotosz az olbiai kereskedőktől szerzett értesülései alapján tudósít az errefelé lakó nagy lélekszámú thüsszagéták népéről, „amely vadászatból tartja fenn magát." Ezt követően ír a szintén vadászatból élő iürkák vadászati eljárását. (Hérodotosz IV/22.) Mint írja, e népek mögött vannak az „áthághatatlan hegyek.., amelyeken még senki nem hatolt át." (Hérodotosz IV/25.) Ezen az Urál-hegységet szokás érteni.

1 Itt azonban alighanem némileg pontosíthatjuk az értelmezést: bizonyára a hosszan 1 MURAKÖZY 1989, 706.