Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - SILLING LÉDA: Zombor, a Nyugat-Bácska piacközpontja

apatini, a felnőttek szabója bezdáni, a posztóból készült melegcipőket a baranyai Kiskőszegről hozta a varga. A múlt század nyolcvanas éveiig közöttük árusította két-három szelencsei szlovák asszony a környék népviseleti kiegészítőit (szalago­kat, flittereket, ragyogókat, kasmír anyagú fejkendőt, csipkét, színes selyemcér­nát), melyeket leginkább Szlovákiából hoztak be az ő rokoni kapcsolataik révén. A valamikori tulipános vagy ácsolt bútor helyett ma kényelmes, kihúzható ülőgar­nitúrák kaphatók a piacon, ezeket Bácskeresztúrról, vagy néha Veprődről hozzák. Ok méret utáni bútorrendelést is vállalnak, a kész árut pedig házhoz is szállítják. A betonból készült-öntött épületdíszeket zombori és bezdáni kocamesterek árul­ják. A Duna közelsége nem csak szállítási lehetőséget adott a környék lakóinak, ha­nem munkát is. Monostorszeg a Duna partján fekszik. Lakói idetelepedésük óta halászatból, fakitermelésből élnek. Zombor piacain leginkább tőlük lehet tűzifát vásárolni. Monostorszegen több cigány család is él. A műanyag termékek megjele­nése előtt tőlük vették a fából ácsolt hordókat, dézsákat, vödröket. Mára terméke­ik listája jelentősen csökkent, csupán a disznóvágásokhoz szükséges nagyméretű forralóteknőket, rémfát (erre a vastag gerendákból álló szerkezetre húzzák fel a disznót, hogy szétbonthassák), stokot (hosszú fából készített disznóvágáshoz hasz­nált asztal) készítenek. Zombor városának piacai nemcsak a szomszédos kistelepülések lakóira ha­tottak vonzó erővel. A szomszéd városból is érkeztek ide halászcigányok. Az apatini cigányokról, már említettem, hogy hétvégén, vagy kedden és pénteken a zombori piac bejáratánál megjelennek, és műanyagból font kosaraikban hoznak különféle halat. Hangosan kiabálva hirdetik árujukat és annak frissességét. Ko­rábban az apatini sváb és a monostorszegi sokác asszonyok szárított halat árultak a Grassalkovich-palota mellett nyíló utcában. Szerbiából termékeket is hoznak és árusok is érkeznek. A kettő nem feltétle­nül kapcsolódik egymáshoz. A terményeket sokszor nagyban adják el a helyi ko­fáknak, az árusok pedig tavasztól őszig állandóan megtalálhatók itt felvásárolt portékájukkal. Már a XX. század nyolcvanas éveiben megjelentek a piacokon azok a szegé­nyebb szocialista országokból származó emberek, akik hazájuk olcsóbb terméke­it hozták Zombor és az ország más piacaira is, hogy itt azt drágábban el tudják adni. így érkeztek ide az oroszok, ekkor kapta a piac az oroszpiac elnevezést. Fel­tételezhető, hogy nem csak Oroszországból, hanem Ukrajnából származó árusok is voltak köztük, de oroszul, vagy orosznak hangzó nyelven beszéltek. Hasonló­an lengyel piacnak keresztelték át a csempészáru eladásának helyet adó területet, amikor az olcsó lengyel termékek érkeztek ide. Ma az idegen országból származó termékeket teljesen kisöpörték a piacról a Kínában gyártott műanyag termékek. Szinte minden településen, de a nagyobb

Next

/
Oldalképek
Tartalom