Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - SZABÓ LÁSZLÓ: Árucsere a Közép-Tisza vidékén a XIX-XX. századforduló idején

vár, szalonna, kolbász, főként a tejtermékek). A vásárok idején a piaci felhozatal is mindig gazdagabb volt, de ekkor nem ezen volt a hangsúly, hanem az eladott nagyjószágon, terményen, illetve ipari termékeken.

18 Az országos-, de a hetivásárok is fontos árusító helyei voltak a századelőn a helyi házi- és kisiparnak. (12. térkép) Ez utóbbiak térképét tanulmányozva Csalog Zsolt a következőket állapítja meg: „A külső piacra termelő háziipart és kisipart bemutató térképünk teljes adattárat ad. A paraszti háziipar piacra termelése szórványos, nem jelentős. A házi pálinkafőzés láthatóan a tiszazugi gyümölcskultúrához kapcsolódik, a többi jelenség szinte esetleges. Feltűnő viszont, hogy a paraszti fogyasztásra termelő kisiparok milyen erős koncentrációt mutatnak: a kisiparosok többsége nem településenként, hanem nagyobb táji keretben kapcsolódik a piachoz (esetenként még a csizmadia-, asztalos- és bognáripar is). E táji piacra termelő kisiparok centrumai főleg, de nem kizárólag mezővárosok, de elsősorban a kevésbé koncentrált településű Jászságban a falvak is gyakran adnak otthont számottevő kisipari tevékenységnek (. Jászjákóhalma esetében, pl. szinte kisipari monokultúráról beszélhetünk: az asztalosok és cipészek száma külön-külön meghaladta a százat)."

19 A hetipiacokon egyes helyi, olykor környékbeli mestereknek megvolt az állandó árusító helye. Többen állandó bódét is építettek, ahol termékeiket árusították. Az egyes árufajtáknak kijelölt területe volt a piacon belül, ami a piactér egyes részeinek állandó nevet adott: Szolnokon, pl. Búzapiac, Disznópiac, Tejpiac, Büdös-köz (hal árusítás utcája), Gyümölcspiac, Kenyérpiac, Virágpiac, Csarnokok (állandó épületek húsáruk, tejtermékek számára) elnevezések élnek még ma is az emlékezetben különböző időszakokból. VÁNDORÁRUSOK, KERESKEDŐK, KUPECEK Ha a vidék kereskedelmének jellegéről beszélünk a századfordulón a vásárokon és a piacokon kívül nagymértékben számolnunk kell a vándorkereskedőkkel, amelyek tájakat kötnek össze, olyan áruval kereskednek idényszerűen vagy akár az esztendő egészében, amelyek a lakosság mindennapi létszükségleteit szolgálták. Elegendő egyetlen pillantást vetnünk a Csalog Zsolt szerkesztette két összefoglaló térképre, hogy lássuk: nyüzsögtek a vándor árusok ezen a vidéken. Valamenynyi árunak és árusnak megvolt a kialakított piaca. Családi kapcsolatok alakultak ki, s már várták, hogy mikor érkezik a felvidéki vagy Körös-völgyi árus, aki nyu18 A rövid összefoglalás mögött több évtizeden át szisztematikusan folytatott kutatási eredmények állnak. A XVIII-XX. századra vonatkozóan lásd: BELLON Tibor, 1973, 1979, 1996, 2003.; SZABÓ László, 1979-1982. I-II, 1982, 1996, 1998.; SZABÓ István - SZABÓ László, 1989. 19 SZMNA II. 123. II.4. térkép és kommentár.