Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - SZABÓ LÁSZLÓ: Árucsere a Közép-Tisza vidékén a XIX-XX. századforduló idején
godtan behajthatott abba az udvarba, ahol meg szokott aludni, s beköthette lovait. Atlaszunk 30 vándorárusok által terjesztett termékre vonatkozóan gyűjtött adatokat, s látható, hogy korábbi évtizedekben ez formája a kereskedelemnek még intenzívebb volt. 20 Gömöri, hevesi, nógrádi, bihari gyűjtéseink ezt minden vonatkozásban megerősítik. Az egyes tájakról érkezett árúk nevei is sok tekintetben eligazítóak, tájat, irányt vagy néprajzi vagy etnikai csoportot jelölnek meg (váci villa, jászsági szekér, kunsági kisbunda, madarasi szűr, debreceni szűr, vásárhelyi tál, szentesi korsó, szegedi papucs, jászsági suba, verebélyi bot, tót fazék, tót rokka, cigány fúró, cigány fogas, német villa, olá csengő). Márkanévként vagy az árú gyenge minősítéseként jelennek meg bizonyos vidékek: egri-, gyöngyösi-, halmaji bor, csong(o)rádi kadarka, csányi dinnye, verpeléti dohány, nyíri dohány, kecskeméti csengő, , szolnoki kenyér, túri pecsenye, bosnyák bicska, bosnyák tükör, milotai dió, földvári szilva, körösi uborka, körei cseresznye, makói hagyma, kalocsai-, szegedi paprika, tiszai alma, olá ecet, zsidó pálinka, cigány kosár). A vándorárusok, vándorkereskedők tevékenységének emlékét rögzítő térképek közül jelen írásunkban öt térképet adunk közre. A gyolcs, a vászonkötény, a veszszőseprű (gabona szórásakor fölözésre használt nyírág seprű), a mész, gyümölcs (alma, körte, szilva, som, áfonya, csipkebogyó, dinnye, barack, szőlő). (13-17. térkép) A gyolcs és a lenvászon, noha a Tisza-mentén és a Jászságban a szövés-fonás jelentős volt háziipari tevékenységként is, a Felvidékről, a tótoktól érkezett, de mindkettőt Szarvas-Tótkomlós-Endrőd környékéről is beszerezték, mint az alföldre költözött tótok saját termékét. A gyümölcs egy részét a vízi úron a tutajosok hozták magukkal a Felső-Tisza vidékéről, de tengelyen is érkezett Pest, Nógrád, Heves, Borsod és Szabolcs megyéből. A másik forgalmas vízi útvonal a Körös volt, s Bihar megye hasonló termékeit hozták magukkal a tutajosok, illetve a Körös-völgyén fuvarozók. Megjegyezzük, hogy amikor felvidéki tótokról beszélnek, azok egy része tekinthető csak szlováknak. A Jászságot leszámítva a megye más területén az erős palóc akcentussal beszélő magyarokat is tótoknak vélték, úgy gondolták, hogy nem tudnak jól magyarul. A bükki meszeseket gyakran még falvak szerint is meg tudták különböztetni. Értékesek azok az adatok, amelyek a 20 A 125. Házaló és vásározó &ere,s&e<io& kérdéscsoport a ezt a kérdést tette fel a század elejére vonatkozóan (Trianon előtti határok között): Kitől (hová való, milyen nemzetiségű házaló, illetve vásározó kereskedőtől), milyen ellenértékért (pl. pénz, búza, kukorica, stb.), hol (pl. X mezőváros vásárán) szerezték be a századfordulón az alábbi cikkeket? Faabroncsos dézsaárú, gyolcs, vászonkötény, táblaüveg, tükör, szövőborda, tályoggyökér, tűzcsiholó kova, szerszámnyél, petrencerúd, fagereblye, guzsaly, rokka, teknő, fakanál, ácsolt láda és gabonatartó, szíjácskosár, vesszőseprű, épületfa, tetőzsindely, só, mész, faszén, szíksó, tippan, mázas cserépedény, bor, alma, szilva, dió, aszalt gyümölcs, szilvalekvár, (feldolgozta: Csalog Zsolt - Gulyás Éva).
