Bodonyi Emőke szerk.: Jeges (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)
Szentendrétől Rómáig - a művésztelep megalapítása, a tájkép mint kiemelt műfaj
Bcthsabé, 1928 k., (kat. 137/ Szentendre, 1926 (kat. 123.) Tájrészlet, 1929 (kat. 155.) Libapásztor, 1928 (kat. 136.) megemlíteni Az irgalmas szamaritánus című képét, melyen topográfiailag pontosan beazonosítható a környék. 7 ' A két apró figura mögött feltűnik a Szépvölgyi út, jobbra a Mátyás-, balra a Gugger-, hátul pedig a Hármashatár-hegy. Bár itthon tovább foglalkozott a biblikus témákkal, és ezzel párhuzamosan az aktképekkel, egyre nagyobb számban kerültek ki keze közül tájképek is, és ez Barbizon után Szentendrének és környékének volt köszönhető. 1926. a szentendrei „letelepedés" éve. A húszas években a nagybányai művésztelep mintájára számos olyan főiskolai művésztelep működött, ahol főiskolai tanárok vezetésével folyt a munka. Ezért nem tűnhetett szokatlannak, hogy 1926-ban a Szentendrei Művésztelep leendő alapítói, Jeges Ernő és évfolyamtársai is főiskolai tanárukat, a nagy tekintélyű nagybányai mestert, Réti Istvánt kérték fel a telep vezetésére. Mivel sokirányú teendői miatt Réti nem tudta elvállalni a feladatot, helyette a nagybányai művésztelep másik mestere, Glatz Oszkár - ekkor a Képzőművészeti Főiskola rektora - fogadta el a felkérést. 72 Az alapítók - Bánáti Sverák József, Bánovszky Miklós, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Onódi Béla, Paizs Goebel Jenő, Pándy Lajos, Rozgonyi László - eredetileg alkalminak szánták ezt a csoportosulást, amely összefüggött nehéz egzisztenciális helyzetükkel: nem volt műtermük és munkalehetőségük. „Nem gondoltuk, hogy itt huzamosabb időre gyökeret verhetünk, hogy művésztelepet alapíthatunk" - emlékezett vissza Jeges Ernő, a társaság titkára 1938-ban a telep hivatalos szerve, a Szentendrei Festők Társasága megalapításának tizedik évfordulóján. 71 A körülmények kedvező együttállása segített abban, hogy a művésztelepi alkotómunka nem egyvagy kétnyári társulás lett. Ez a kultúrpolitika támogatásának, az akkori szentendrei polgármester ambiciózus hozzáállásának és nem utolsósorban az alapító tagok szellemi nyitottságának és vállalkozó kedvének volt köszönhető. Nagybánya szellemisége az ott tanító nagybányai mesterek révén még közvetlen tapasztalatként hatott a szentendrei első generációra. Barbizon is élő hagyományként maradt a művészi köztudatban, hiszen a nagybányai művésztelepet kezdettől fogva „magyar Barbizon"-ként is emlegették a művészeti életben betöltött szerepének köszönhetően. 74 Evekkel később Jeges Ernő így emlékezett vissza: „Szentendrén megtaláltuk a magyar Barbizont". Valószínűleg ezen Nagybányát értette az akkori szóhasználatnak megfelelően, de az őket ért közvetlen benyomások révén Barbizonra is utalhatott, ahol olyan tájélményben részesültek, amelyet csak hasonló, erős impulzusokat adó környezetben találtak meg újra. Ezt nyújtotta nekik Szentendre. 1926-ban, amikor a telep résztvevői először töltötték a nyarat Szentendrén, a kezdeti viszontagságos körülmények ellenére nagy figyelem övezte az általuk rendezett első két kiállítást. A második tárlatra maguk a művészek is komolyan készültek, hiszen korábban ígéretet tettek arra, hogy több festményen is megörökítik a várost és a környező tájat. A kiállítási ceremónia mellett a város díszpolgáravatást is szervezett. Ennek alkalmából az alapító művészek olyan 71 Az irgalmas szamaritánus, 1926, vászon, olaj, 72x87 cm. J.j.l. JEGES L ; . 926. Magántulajdon. 72 A művésztelep alapításának körülményeiről Id. Bodonyi Emőke: A felfedezett Duna-parti kisváros. In: XX. századi magyar művészet Szentendréről nézve. Szerk. Mazányi Judit. Munkatársa: Verba Andrea. Pest Megyei Múzeumok igazgatósága, Szentendre, 2003. 12-19. o. 73 A kiállítással egybekötött ünnepségre csak egy évvel később. 19 39-ben került sor a Nemzeti Szalon éves programja miatt. Ebből az alkalomból jelent meg a következő kiadvány: Dr. Turchányi Erzsébet: A Szentendrei Művésztelep tíz éve. Szentendrei Festők Társasága, h. n. 1939. Jeges idézett szavai ebben olvashatók, I. m. 3. 74 Vö. Réti István: A nagybányai művésztelep. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Budapest, 1954. 95-96. o. Réti csak megszorításokkal fogadta el ezt az analógiát, és részletesen taglalta a két művésztelep közti különbségeket.
