Bodonyi Emőke szerk.: Jeges (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)
Szentendrétől Rómáig - a művésztelep megalapítása, a tájkép mint kiemelt műfaj
díszpolgári oklevélalbumot készítettek, amelynek borítóját és oklevelét maga Jeges Ernő rajzolta, és a kötetbe a saját maguk által festett, a város jellegzetes pontjait ábrázoló akvarelleket gyűjtöttek egybe. 7r ' Ennek a kiállításnak a megnyitóján nemcsak a Képzőművészeti Főiskola, a Kultuszminisztérium, és művészeti társaságok - köztük a Szinyei Társaság és a KÉVE - képviseltette magát, hanem országgyűlési képviselők, politikusok is megjelentek. Nem titkolt szándékuk volt, és ennek hangot is adtak, „hogy a kormány és a város támogatásával Szentendre valóban pótolni fogja a tőlünk elszakított Nagybányát" 76 - Glatz Oszkár szavait idézve. Ennek hamarosan híre kelt, és még a nagybányai helyi újságban is „Nagybányai művésztelep Szentendrén" címmel ismertették a szentendrei kiállítást. 77 Nagybánya hatalmas művészi és etikai értéket képviselt, és ahogy Murádin Jenő megjegyezte, a trianoni határmódosításokkal elszakadt „művésztelep és festőiskola megőrzése már nosztalgiákat meghaladó közösségi feladat volt. Biztosítani kellett működését és jogfolytonosságát." 78 Ugyancsak kultúrpolitikai missziós feladattá nőtt a nagybányai hagyomány határokon belüli jelképes továbbvitele, amikor kiderült, hogy a fiatal művészek telepalapítási kezdeményezése 79 pozitív visszhangra talált a szentendrei képviselőtestület, és elsősorban az akkori polgármester terveiben. Dr. Starzsinszky László polgármester az idegenforgalom fellendítése céljából szándékozott a Duna-parti kisvárosban művésztelepet létrehozni. Szentendre festői adottságai, a fővároshoz való közelsége, az egykori gazdag szerb kereskedőváros megmaradt emlékei, amelyeket a filoxéravész során elszegényedett település megőrzött, a mediterrán hangulat varázslatos légköre, a folyópart és a környező dombos táj együttes jelenléte valóban ihlető erővel rendelkezett. Hamarosan állandó helyet találtak a művésztelepnek, és 1928-ban megalapították a Szentendrei Festők Társaságát, amelynek elnöki tisztét az ugyancsak nagybányai mester, majd a kecskeméti művésztelep vezető tanára, Iványi Grünwald Béla töltött be egészen 1940-ben bekövetkezett haláláig. Szabadiskolát hirdettek meg, és állami szubvenció segítette fennmaradásukat. A húszas évek végétől egyre több vendégművész fordult meg a telepen. Jeges Ernő már a telep és a Társaság alapításának évétől kezdve aktív szerepet töltött be: a Társaság titkára lett, majd a római ösztöndíjas éveket kivéve ezt a funkciót egészen 1940-ig ellátta, Iványi Grünwald halála után pedig őt választották meg a Társaság elnökévé. Emellett a grafika Feltehetően az albumból csak két példány készült. 2001-ben az egyik felbukkant a Központi Antikvárium aukcióján, amelyet a szentendrei Ferenczy Múzeum megvásárolt képzőművészeti gyűjteménye számára. Az Est, 1926. november 16. Nagybánya és Vidéke, 1926. december 9. Közli: Mezei Ottó: Árnyaltabb és teljesebb Nagybánya-képet! In: Nagybánya. Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig. Szerk. Jurecskó László, Kishonthy Zsolt. Mission Art Galéria, Miskolc, 1992. 16. 9. sz. jegyzet. Murádin Jenő: A nagybányai művésztelep 1919-1944 közölt. In: Nagybánya. Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig, i. m. 67. o. Egy festő naplója. Bánovszky Miklós visszaemlékezései a szentendrei festészet kezdeteiről. 1926-1947. Sajtó alá rendezte: Hann Ferenc. Berta, Szentendre, 1996. Szentendre Város Díszpolgári Oklevélalbuma (borító), 1923 (kat. 122.) A Szentendrei Művésztelep 2. kiállításán a Városháza dísztermében (Rozgonyi László, Jeges Ernő, Bánáti Sverák József és Onódi Béla), 1928 Szentendrei asztaltársaság (Heintz Henrik, Jeges Ernő, Bánovszky Miklós, Bánáti Sverák József), 1928 k.
