Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

- nagyon is keresett. így pl. 1906-ban, a már jelzett két üres tanári állásra a GB 14 (!) jelentkező közül választhatta ki (és a későbbiek tanúbizonysága szerint jól választotta!) Dr. Osváthot és Dr. Grébet.

1 A tanárok önszerveződésének a jele a középiskolai tanáregyesület létrehozása, amelynek már a múlt században több aszódi tanár is tagja volt. A tantestület 1905-ben kérte a GB-ot, hogy indítsa meg az eljárást az aszódi tanároknak a tanári nyugdíjintézetbeni felvétele érdekében, melynek fő anyagi terheit az iskolafenntartó biztosította. Az ügy 1907-ig elhúzódott, ám a kérés sikerrel járt, mert előbb Szabót, majd Bollát és Strompfot is felvették a nyugdíjintézetbe. Azért az iskola anyagi helyzete továbbra sem volt rózsás, hiszen Bolla Lajos tizenkét évi igazgatóságának csak az utolsó két esztendejében kapott igazgatói pótlékot, jelentős többletmunkáját csupán órakedvezménnyel ismerték el. Első ízben történt olyan igazgatóváltás, melynek során jelentős ellentét alakult ki a tantestület és a GB között, sőt az utóbbi testületen belül is. Bolla második hatéves ciklusa 1908-ban járt le, amikor is a tantestület Szabó Lajost javasolta igazgatónak. A GBon belül azonban megoszlottak a vélemények. Az egyházi elnök Chugyik lelkész, továbbá Bentsok kurátor Ballá mellett kardoskodott, mások a tantestület döntése felé hajlottak. így Sárkány László (helyi gyógyszerész, a XX. század első két évtizedében a GB egyik meghatározó tagja, aki egyébként az Aszódtól a közelmúltban különvált Ikladi Evangélikus Egyház első felügyelője is volt) „elvi alapon" közelítette meg a kérdést, amikor a protestáns elvekre hivatkozott „...az intézet vezetői állásába minden azon való tagja a tanári karnak részt vehessen... " - és így a tantestület döntésével értett egyet. Perényi Rezső ev. kántortanító, akit évtizedeken át Aszódon mindenki Rektor úrnak szólított, és igen nagy tekintélye volt, így fogalmazott: „...összhangzatos együttműködés s a testületi békés szellem érdekében a tanári testület javaslatát támogatja. " A többség végül is Szabó Lajosnak adott bizalmat, akinek az igazgatása alatt indult meg az algimnázium főgimnáziummá fejlesztése.

3 Azért e döntés megismerése után érdemes megállni egy pillanatra és elgondolkozni azon a szellemiségen és közállapotokon, ami ezekben az években jellemezte az iskolát, tágabban Aszódot. Amikor is az algimnázium tantestülete érvényt tudott szerezni akaratának az iskolafenntartóval szemben, és amikor a GB tagjainak lehetett ellentétes véleménye, és végül a többségi akarat érvényesült. Az már szinte természetes, hogy az egyetértők között találjuk az evangélikus kántortanítót, aki döntésével leszavazta tulajdon „főnökét", az evangélikus lelkészt, ám mindezekért semmi bántódása nem lett, tekintélye tovább öregbedett. Ugyanakkor a lelkész sem érezhette, hogy „vereséget" szenvedett eltérő véleményével, hanem meghajolt a többség akarata előtt. Számunkra ez az igazi keresztényi szellem és az igazi demokrácia megvalósulása a gyakorlatban. A főgimnáziummá fejlesztés gondolata először 1908-ban vetődött fel, mégpedig az új iskola létesítésével egyidőben, mely témáról más helyen említést tettünk.

4 Mind a GB, mind pedig a tantestület megtette mindazokat az intézkedéseket, lépéseket, melyekben a tankerület és a minisztérium támogatását kívánta megnyerni. Már 1905-ben olyan iskolaszolgát (pedellust) alkalmaztak, aki munkáját főállásban végezte, és aki 1 PMTd 88.15.18. - 1906. aug. 4. jkv. : Uo. - 1905. febr. 19. jkv. 1 Uo. - 1908. aug. 19. jkv. 4 Uo. - 1908. szept. 29. jkv.