Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)
ezért évi fizetést (400 K), ingyen lakást (az intézetben) és fűtést kapott. Az első „hivatásos" pedellus Sipka János volt. 1 Aztán 1907-ben rendszeressé tették a játékdélutánt (heti 2 óra), majd pedig 1909-ben, mint már említettük, okleveles tornatanítót alkalmaztak. Emelték az énektanító (Bolla) tiszteletdíját (190 K) és az igazgató pótlékát (200 K). Rendszeresen fizették a tanárok ötödéves korpótlékát. Az iskola és az otthon (szülői ház, szállásadók) nevelő munkájának a színvonalasabbá, eredményesebbé tétele érdekében az iskola fegyelmi szabályzatát kinyomtatták és minden érdekelt kezébe adták. Ez a nagyon is példamutató és korszerű pedagógiai eljárás valójában mind a mai napig nem vált országos gyakorlattá a magyar közoktatásban. Ebben az évtizedben a tantestület következetesen és kiemelkedően végezte munkáját, melynek jelei a gyakorlatban is megmutatkoztak. A tanári kar tagjai kiválóan képzett pedagógusok, akik közül Szabó, Bolla, Strompf másfél-két évtizedes gyakorlattal rendelkező, pályájuk delelőjén álló tanárok, akiket nagyszerűen egészítettek ki a „fiatalok", a szintén ragyogó képességű, nagy tudású és később művészi tehetségét is csillogtató Osváth, valamint a tudományos ambíciókat felmutató Gréb. Kemény, önálló karakter mindegyik, akik az iskola autonómiáján őrködtek, akik munkájuk elé magas követelményeket állítottak és testületi belső életükbe nem nagyon engedtek beleszólást. Amikor egy ízben a GB egyik tagja felelősségre vonta Bollát, hogy télen miért nem járnak a diákok testületileg az istentiszteletre, akkor az igazgató válaszában a következőket mondta: az algimnázium a szegények iskolája, télen hideg időben a nagyrészt hiányosan öltözött tanulóinkat..." nem kötelezheti, mert számára a diákok egészségének a megóvása előbbre való. Amikor 191 l-ben a tankerületi főigazgató és a minisztériumi tornafelügyelő látogatást tett az iskolában, a jegyzőkönyvben nem véletlenül fogalmazták meg véleményüket, mely szerint a tanulmányi eredmények iránt kifejezett elismeréssel voltak. 2 Országos példa alapján 1904. június 4-én létrehozták az ifjúsági gyámintézetet. Működését az evangélikus egyetemes gyámintézeti alapszabály határozta meg. E szerint elnök a mindenkori vallástanár, a pénztáros a IV. osztályosok közül megválasztott diák. A szervezetnek tagja lehetett - vallására tekintet nélkül - minden tanuló, aki fizette a havi 10 filléres tagdíjat. A tanulók ellátását biztosító alumneumot is újjászervezték, az új ephorus Dr. Osváth, aki az „általános drágaságra" hivatkozva 88 K-ról 120 K-ra emeltette fel a térítési díjat. A szupplikációt - bár ekkor már megszüntetésével kormányszinten foglalkoztak - annyiban módosította, hogy „...a tanulókat az illetékes szülőknek írásban foglalt felelőssége és anyagi jótállása mellett küldötte ki. " Mivel ilyen jellegű információt még nem közöltünk, tekintsük át, hogy 1909 nyarán kik, hol gyűjtöttek: Linkess István volt növendék, szarvasi V. o. tanuló Békés megyében; Szuchroszky Gyula volt növendék, szarvasi V. o. tanuló ugyanott; Jónás István IV. o. tanuló Nógrád megyében; Papp László IV. o. tanuló Pest megye alsó részén; Szelecsényi Sándor IV. o. tanuló Heves, Csongrád, Csanád megyében; Tiesénszki Árpád IV. o. tanuló Hont, Bars, Zólyom megyében. 3 1 PMTd 88.15.18. - 1905. okt. 5. jkv. 2 Uo. - 1911. márc. 2. jkv. 3 Uo. - 1909. jún. 23. jkv.
