Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
Az ez évi „majálist" június 11-én tartották meg, mégpedig az Erdössy Kálmán tulajdonát képező erdőrészben, a Bredában. A társadalmi eseménynek számító ünnepséget a helybéli és környékbeli földbirtokosok, kereskedők, iparosok támogatásával tették emlékezetessé. A hangulatról a fiúnevelő-otthon országos hírű, kiváló fúvószenekara (Wachler Ferenc karmester vezetésével) gondoskodott. Ekkorra már kialakult az a rendszer, mely szerint a bejáró tanulók a vasútról, tanári vezetéssel érkeztek az iskolába. A visszaút hasonlóképpen történt. Azok a diákok, akik előbb végeztek, az udvaron várakoztak a többi társukra. A tanévben az alábbi rendkívüli tárgyakat tanítottak: görög nyelv (Karádi János), gyorsírás (Stibrányi Gyula), szabadkézi magánrajz (Velten Armand), egyházi ének (Hamrák Béla - Bolla Lajos), műének (Bolla Lajos). 1929/30. tanév Az év kiemelkedő eseménye az új iskola alapkő letétele volt. 1 Az iskola történetének nagy napja volt 1929. október 27-e. A több évtizedes álom, az új iskola építése végre a megvalósítás közelségébe érkezett. Színes, szép programmal készültek az iskola tanárai, diákjai, ám az őszi időjárás nem kedvezett a lelkes szervezőknek, rendezőknek. Szakadó eső áztatta az akkor még kövezetlen területet, ahová pedig roppant előkelő vendégsereg sorakozott fel. Megjelent D. D. Raffay Sándor püspök, báró Radvánszky Albert egyetemes egyházi és iskolai felügyelő, Kiss István a dunántúli kerület püspöke, aki az iskola egykori növendéke volt, a VKM-ból Dr. Bartos Róbert és Körösi Henrik tanácsosok, Agorasztó Tivadar Pest vármegye alispánja, Gaál Mózes ny. tankerületi főigazgató, gr. Ráday Gedeon, gr. Széchenyi Gyula, Földváry Elemér főrend, Dr. Patay Tibor volt főispán, a tanügy és az egyház számos más jeles képviselője, közöttük Czitó György kormányfötanácsos, a helyi iskolai bizottság elnöke. A kegyetlen időjárási viszonyok ellenére azért Raffay püspök elmondta az alkalomra készített ünnepi beszédét. „Az igazi kincs Alapigék: Példabeszédek 111. 13-18. Az evangélium diadalának emlékünnepe veti ránk a fényét. Azé a diadalé, melytől a világtörténelem új korát számítjuk. Uj kor indult meg a reformációval, melyben többé már nem a hatalom, nem az erő, nem a gazdagság, nem az öröklött vagy megszerzett javak, hanem az emberek egyéni belső értékei lettek az érvényesülés döntő tényezői. Uj kor, melyben már többé nem a dicsőség vágya és nem az önzés elemi ösztöne, hanem miként egykor Jézusban, az istenfiúság tudata lett a mozgató erő és tettekre kötelező lelki törvény. Új kor, melyben miként az Úr apostolai, a hite által szabadságra emelkedett ember szembeszállni merészelt az egész környező világgal, mert önmagában egy másik világot hordozott, melynek törvénye az isten akarata, ereje pedig a meggyőzés. Új kor, melyben az evangélium által szabaddá tett emberi szellem a tudás hatalmával visszakövetelte és vissza is hódította az őt megillető méltóságot az érvényesülés minden mezején.
