Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

A főgimnázium története (1912-1948)

Új kor, melyben a szellem és a lélek, a szív és az általános boldogság szolgálatának vágya és készsége ült arra trónra, melyben addig az önkény és a nyers erő uralkodott a rabszolgaságba kényszerített emberek felett. Új kor, melyben a népmüvelés egyetemes érdeke és igazsága utat vágott a haladásnak, ösvényt az emberiség művelődésének, tudásbeli és erkölcsbeli emelkedésének. Es a vallási öntudatra ébredt ember lelke a megújhodásnak, a rennaissance-nak koréit szülte meg a haladás számára. Ennek a kornak első követelménye volt a szabadságra teremtett és a reforméicióban szabadságra jutott emberi lélek kiművelése. A népmüvelés anyja a reformáció volt. A népiskolát a reformáció teremtette meg. A népnevelés minden egyes intézete a reformációt tekintheti szülőanyjának vagy legalább is dajkájának. Most is az evangélium diadalát ünnepeljük, mikor az aszódi Petőfi-reálgimnázium új épületének alapkövét Isten segítségével letesszük. És ez ünnepélyes alkalommal hadd ejtsek néhány szót arról, miért helyezett az evangéliumon felépült egyház kezdettől fogva olyan nagy súlyt iskoláira? Es erre a kérdésre hadd feleljek mindjárt azzal, hogy azért, mert a tudásban ismerte fel a földi élet igazi kincsét. 1. Mindennél becsesebb kincsnek ismerte fel a tudás értékét. Már az Úr megmondotta, hogy elvész a nép, mely tudás nélkül való. Elvész a nép, mely nem tudja, miért él, miért érdemes élni, miért küzd és miért érdemes küzdeni, miért hordozza az élet gondjait és miért érdemes azokat a gondokat türelemmel és reménységgel hordozni! Elvész a nép, amely nem tudja, hogy az a csodálatosan gazdag természet, amelyben ő is csak egy a teremtmények közül, miért teremtett! Elvész az a nép, amely nem tudja, hogy mi neki az Isten és mije ő az Istennek! Elvész a nép, amely nem tudja embertárséiban meglátni és jelismerni az Istennek vele azonos értékű gyermekét. Elvész a nép, amely nem él célos életet. Emlékezzetek csak rá, hogy az evangélium népe nem azért vándorolt ki egykor Amerikába, hogy ott kincseket szerezzen, hanem hogy kincseket mentsen meg. Megmentse a hitét, az evangéliumot, az emberi szabadságot, a lelkiismeret meggyőződését. És azok a vándor evangéliumi emberek minden gyémántmezőnél értékesebbnek ítélték és ítélik meg ma is a léleknek azt a gyémántmezejét, amelyben a tudás, haladás, szabadság és öntudatos emberi élet kincsei találhatók. »Merl jobb ennek megszerzése az ezüst megszerzésénél és jobb ennek jövedelme a kiásott aranynál. « Ezért az evangélium népe ma is azt vallja, amit a Példabeszédek írója olyan meggyőződéssel hirdet: »Boldog ember az, aki megnyerte a bölcsességet és az ember, aki értelmet szerez.« A tudás kincs, amelyből élni lehet, csakhogy »drcigabb a fényes karbunkulusnál és minden te gyönyörűséged nem hasonlítható hozzá. « Ezért helyez evangéliumi egyházunk kezdettől fogva olyan nagy súlyt iskoláira. 2. De azért is súlyt helyez az iskoláira, mert erre kötelezi őt a múlt. Erre kötelezi az apák bölcsessége, példája, emlékezete és áldozatkészsége. Mert ahol evangéliumi egyház alakult, ott iskolára is épült. Egyházunk virágzása elv éli oszthat all an iskoláink virágzásától s hanyatlása iskoláink feladásával vette kezdetét. Mert az iskola csatolja a szülők szívét gyermekeiken át az egyházhoz és mikor a gyermek kinő az iskolából, lelkét a hála ösztönös szálai fűzik továbbra is az iskolán át az egyházhoz. De itt, ahol alapkövet teszünk le egy új iskola számára, itt a múltnak még erősebb és közvetlenebb emlékei is köteleznek. Sok jeles embert adott a hazának az. evangéliumi egyház és sok vezérembert nevelt fel iskoláiban. De ha senkit nem adott volna is, csak azt az egyet, akinek nevét az iskola viseli, Petőfi Sándort, akkor is ellenállhatatlan ereje volna ennek a kötelezésnek, mellyel a múlt kényszerít bennünket iskolák alapítására és fenntartására. Ez a múlt nemcsak minket evangélikusokat kötelez minden áldozatra ezzel az iskolával szemben, hanem kötelezi ennek a községnek minden egyes lakosát, kötelezi az egész társadalmat, kötelezi a vármegyét, kötelezi a magyar nemzetet, kötelezi a magyar közművelődés minden munkását és minden barátját, mert ez az iskola olyan sok kiváló embert adott már ennek a hazának, hogy mindenkitől megérdemli az. elismerést és a támogatást. Es ha csak ennek az egyetlen evangélikus iskolának a múltjára gondolunk is, igazolva kell látnunk a Példabeszédek írójának mondását, hogy »napoknak hosszúsága van a bölcsesség jobbjában, baljában pedig gazdagság és tisztesség. Az ő útjai gyönyörűs utak és minden ösvénye békesség. « Ezt igazolja az iskola százados fennállása, ezt igazolja egyik legnagyobb fának Petőfi Sándornak élete