Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

Aszódra járatta. Ö szervezte be a Horeczky fiúkat, ő kért segítséget az elhunyt rákoskeresztúri lelkész fia, Clementis Titus elhelyezésére, s járt közbe - már hivatalánál fogva is - sok más tanuló érdekében.

1 Említhetjük továbbá Juhász Ferenc alberti lelkészt, egykori aszódi professzort, aki Ferenc és Ferdinánd fiát szintén Aszódta küldte, és bíztatására hozta több környékbeli ismerőse is gyermekét a Galga parti iskolába. Aszód mezővárosban sok olyan család élt, akik még nemes úrfiak számára is megfelelő lakást és ellátást biztosítottak. A már idézett levélben Korén erről így írt: „...hol az ißak a mesterséget és kereskedést űző, nagyrészt német honból beköltözött lakosoknál míveltebb szállást kaphattak."

2 Más helyen is megemlékezik erről: „Szállásokat nagyobbára tisztességesebb mesterembereink, németek és tótok adnak, de némely műveltebb házak is gyermekek elfogadására készek. "

3 Név szerint is ismerjük azokat a személyeket, családokat, akik szállást adtak a diákoknak. Ezek: Mikulás Dániel evangélikus lelkész, Pest megyei főesperes, Burkhardt Mihály evangélikus tanító, Cancrinyi Károlyné özvegy papné, Greguss Teréz, Greguss Mihály pozsonyi professzor testvére, Freytag József orvos, Neumann Frigyesné, egy kékfestő özvegye (Korén anyósa!), Faska Sámuel, Hrasztina Ádám csizmadia mesterek, Jungmann József szabó mester, Portier Pál kereskedő és nem utolsó sorban maga Korén István professzor.

4 Az általános gyakorlat szerint a szülők már az év végi vizsgák után lekötötték a következő évre a szállást, az új diákok esetében pedig a nyári hónapokban, a készséges Korén tanárral folytatott levelezésben rögzítették fiuk elhelyezését. A professzor mindenkinek gondosan válaszolt, legjobb tudása szerint intézte az ügyeket, mindig közmegelégedésre. A diáktartás meglehetős jövedelmet biztosított, ezért a szállásadók igyekeztek a legjobbat nyújtani. Az igényes Korén akárkit nem is ajánlott, csak tiszta és feddhetetlen erkölcsű otthonokat, ahol a kosztos diákot szinte saját gyermekükként kezelték.

5 Mindezeken túl ismételten felhívjuk a figyelmet egy nagyon fontos körülményre, mégpedig a nyelvtanulás aszódi lehetőségeire. A városban ugyanis éppen a szállásadóknál lehetett nagyszerűen gyakorolni a közéletben oly fontos német, az egyházi pályára készülők számára pedig a nélkülözhetetlen szlovák nyelvet. A visszaemlékezők közül senki sem említett oly eseményt, történetet, körülményt, mely a diákok rossz ellátására, szállására, vagy gondozatlan, goromba háziakra utalna. Ezt pedig a megelégedettség jelének kell tekinteni. Mindezek azonban nem jelentették azt, hogy a diákok valamiféle fényes kényelemben éltek. Korén egyik levelében a következőt emeli ki: „Tiszt. Mikulás Úrnál, Freytag orvos Úrnál s más tisztességes polgári házaknál külön ágyat is bizonyosan adhatnak. "

6 Ennek kihangsúlyozása egyértelmű utalás arra, hogy ez nincs mindenhol biztosítva. A derék tanár is tartott diákokat házasságkötése után, mégpedig hármat is egyszerre, így aztán nem lehetett valami nagy kényelem a professzori lakban: „...szobáink szűk volta, saját gyermekeim és gondviselésemre bízott más 3 ifjú... " - írta egyik levelében.

7 1 Reil V. 24-27. " EOL Pestmegyei Espcrességi Iratok 1851-5. ' Reil I. 10. 4 Uo., Reil VI. 20. 5 Reil V. 24-29. 6 Reil VI. 23. 7

Uo.