Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)
Irodalomtörténeti kapcsolatként említsük meg, hogy Petőfi Sándor és öccse, István, özvegy Neumann Frigyesnének, a város központjában, a Hatvani u. 207. számú (ma Kossuth Lajos u. 5. sz.) házában lakott. A derék iparos asszonynak - kékfestő férje halála után - a fő kereseti forrása a diáktartás volt. Nála laktak a Sárkány fiúk, a Baross testvérek, 1836-tól Esztergály Mihály is. Ma már megállapíthatatlan, hogy miért éppen Neumannéhoz adta Sándor fiát Petrovics István. Talán a régi ismeretség motiválta? Vagy a Sárkány fiúk, akikkel már Sárszentlőrincen barátságot kötött a fia? Esetleg domonyi ismeretségük alapján Korén ajánlotta? Nem tudjuk. A választás mindenképpen jónak bizonyult, mert a Neumann Juliannát feleségül vevő Korén István még jobban szem előtt tarthatta a két Petrovics fiút, akiknek iskolai előrehaladását ez kedvezően befolyásolta. Álljon végül itt az a beszéd, amit Korén állított össze és mondott el az új diákok befogadásakor: „Már tehát kedves N. aszódi lakos leszel. Édes Szüleid itt hagynak, de ne búsulj, légy nyugodt szívvel, azért el nem hagynak. Fognak ők mindennap rólad gondoskodni, mintha oldaluk mellett volnál. Itt nem levők helyét pótolni fogják Aszódon, kikre szülei szeretetök ezután bízni fog Tégedet. Itt leszek én Kedvesem azon mindennap megújuló gonddal, hogy Téged életed czéljafelé minél biztosabban vezesselek, az okosság elemeiben oktassalak, különféle ügyességekre tanítsalak. Vonzódjál csak Te is mindég hozzám bizodalmason, boldogulni fogsz. Lesznek itt házi uraid, akik nem csak az életed fenntartására szükséges dolgokkal kellőképpen ellátnak, hanem mindenkor jó tanáccsal is ellátnak. Ok jobban tudják, mire van szükséged, fogadjad és kövessed szívesen tanácsukat. Lesznek itt más barátaid, minden okos emberek, akik szemmel kísérni fogják tetteidet és készek lesznek Téged minden jóra vezetni. Légy kedvesem bizodalommal mindnyájuk eránt, ne hallgass hamis barátok sugallatára, ne csábítsd el magad gonosz példák által rossz útra. A mennyei Atyád áldjon jó egészséggel és kedvvel, hogy ide jötted ezé íját elérvén az év végével ismét kedveseid körébe vissza mehessél. " Az aszódi iskolába járás nem volt olcsó mulatság. Különösen nem a szállásokon lakóknak. Ezeknek a fiúknak teljes ruhatárat kellett magukkal hozni, és még pénzellátmányt is, könyvre, papírra, egyéb apróságra. A szállást egész évre, a kosztot legalább fél évre előre kellett fizetni. Ezek az összegek kisebb eltérést mutatva a következőképpen alakultak az 1830-as évek második felében, amikor a Petrovics fiúk is aszódi diákok voltak: szállás egy diáknak évente 8-15 Ft élelmezés egy diáknak havonta 8-12 Ft Korén István például diákonként és havonta 11-12 Ft-ot kért lakásért és teljes ellátásért, ami tíz hóra számítva 110-120 Ft-ot jelentett. 3 Akik a kiváló muzsikus hírében álló professzornál zenét tanultak, azoknak havonta ez még további 10 Ft-ot jelentett. Azonban, ha nem kívánták a külön tanítást, megelégedtek más diákkal való együtt való oktatással, akkor csak 6 Ft-ot kellett fizetni. A zenei képzést egyébként majd mindegyik szülő fontosnak tartotta, hiszen lelkésznek, tanítónak értenie kellett a zongorához, orgonához. Összegezve tehát: a távolabbi helyről ide küldött diákok taníttatása elég sokba, évi 110-180 Ft-ba került. Korén 1835 nyarán Földváry Mihály táblabírónak írt levelében ezt találjuk: „... kosztért egy holnapra 12 Ft, T. Esperes Úr (mármint Sárkány Sámuel, ő ajánlotta Földváry Mihálynak Aszódot - A.I.) nekem a klavir leckékért 6 Ft, a szállásért egy esztendőre 15 Ft, az mindössze 195 forintnak többre nem ' Reil VI. 14. 2 Reil VI. 15., 19-21. 1 Reil I. 11.
