Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

eltávozott báró Podmaniczky Ármin szellemében nagy lendülettel végezte feladatát. Nemcsak felvetette a gimnázium bővítésének a gondolatát, hanem a terveket is ő készíttette el, jelentős anyagi támogatásával járult hozzá a kétkedők meggyőzéséhez, a kitűzött cél megvalósításához.

1 A világi felügyelőt mindenben támogatta az 1868-ban tisztségét elfoglaló lelkész, Moravcsik Mihály, sőt az újonnan megválasztott presbitérium is a terv megvalósítását sürgette."" Az építkezés ellenőrzésére tagjai közül építési bizottságot jelölt ki, akiknek lelkes és lelkiismeretes munkája kellett a gyors és sikeres feladatmegvalósításhoz.

3 A munkálatokat Schneider Ármin vezette, a kőműves vállalkozó a kiváló helyi iparos, Urbán János, az ács Stefanik Mihály volt, a tapasztásokat Sárközi István és Sárközi József végezték el. Nem ismerjük az asztalos nevét, ám minden munkát helyi lakosok, iparosok végeztek, ezért nagy a valószínűsége, hogy Némedi Mihály asztalos mester készítette el az ajtókat és ablakokat. Olyan lendületesen haladt a munka, hogy a Gimnáziumi Bizottmány 1872. december 21-i ülésén Moravcsik Mihály lelkész, aki az építkezés lelke, motorja volt, örömmel jelenthette a munkálatok végleges lezárulását, azzal a megjegyzéssel, mely szerint a tanítás 1872 szeptemberében már az új iskolában kezdődött meg. Milyen munka elvégzésére került tehát sor 1871-1872-ben? Az 1870/71. tanév lezárulása után azonnal megkezdték a tetőszerkezet lebontását. A XVIII. századi széles, vegyes anyagú falakra helyezték a fagerendából álló födémet, majd téglából felhúzták (tulajdonképpen a földszinti falak meghosszabbításaként) az emeleti rész fő és közfalait. Az emeleti rész belső beosztása tehát megegyezett a földszinttel. Az emeletet egy hátsó feljárón lehetett megközelíteni. Mivel a földszinti hátsó helyiségeket is bevonták az iskola kialakításába, a falak mögül kitermelték a földet, és egyben támfalat húztak a partoldal megtartására. Feltehetően ekkor nyitottak újabb ablakokat a hátsó termekben. A tetőszerkezetre zsindely héjazat került. A homlokzaton kiugró párkányzatot képeztek ki, amelyre az alábbi feliratot festették: GYMNASIUM MDCCCLXXII. A helyiségek padozata minden bizonnyal deszkapadló volt, amit - az idők múlásával - többször kellett cserélni. A két folyosót téglával borították. Erre egy későbbi, 1896-os adat utal, mely szerint ekkor az épület földszinti folyosóját téglával rakták ki. Szerintünk ekkor „újból" vagy „ismét" rakták a 24 év alatt elkoptatott téglaburkolatot.

4 Amikor 1982-ben nagyobb tatarozást végeztek az épületen, a külső vakolatot leverték. Az ekkor végzett falkutatás egyértelműen bebizonyította, hogy 1871/72-ben nem új épület létesítése történt, hanem emeletráépítés. Az építkezés egyébként 4265 forintjába került a helyi egyháznak, mely igen jelentős összegnek számított abban az időben, tehát komoly áldozatvállalást jelentett a gyülekezet minden tagjának. Sok külső támogatót is meg kellett nyerni e nagyszabású építkezés megvalósításához. Az utókor csak tisztelettel adózhat az elődeinknek, akik a magyar művelődés eme hajlékát, minden nehézséget leküzdve, adományaikból felépítették. 1 Erre utal vissza AEEI Protocollum - 1870. okt. 30.; 1872. dec. 23. jkv. 2 AEEI Protocollum - 1871. jan. 26. Uo. 1871. júl. 30. jkv. - Haraszty Mihály, Lacsny Endre, Nagy Márton, T. Procopius Zsigmond, T. Dér (Deér) József. 4 PMTd 88.15.19. - 1896. jún. 2. jkv.; AEEI Protocollum - 1868. dec. 30. jkv. Egyébként 1872-től a tantermek a földszinten, a tanári „szolgálati lakások" az emeleten helyezkedtek el.