Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)
Az algimnázium fejlődése további létesítmények felépítését követelte meg. Az öt főre növekedett tanári karnak lakás kellett (erről külön fejezetben emlékezünk meg); tápintézet 1 építése, majd bővítése, tornatér, rajzterem építése vált szükségessé. Vegyük tehát sorra a XIX. század utolsó évtizedeinek az építkezéseit. Az iskolában 1868-tól működött a tápintézet, melyet az iskola mellett létező épületben helyeztek el, ez nagyon kicsi és korszerűtlen is lehetett. így jellemzik 1875-ben: „Az alumneumi épület részint roskadozó állapotánál fogva, részint pedig csekély tere miatt nem fogadhatja be kényelmesen a most is 20-nál több alumnistát... " Ezért aztán megfelelő méretű alumneum építését határozták el. Jellemző a megrendelők gyakorlatiasságára, hogy az alumneumot is „emeletesre" építették. Vagyis a földszint a gimnázium udvarára nyílt, ez lett a tápintézet, az emelet pedig a népiskola udvarára nyílt és ez lett a lelkész-tanár, valamint a kántortanító magtára. Ide hordták a hívek a két egyházi férfiú természetbeni járandóságaként meghatározott párbéri gabonát és más élelmet. Az alumneumnak ez a „főépülete" még ma is létezik, ám a mellette lévő tartozékokat (konyha, kamra, lakás) az idők folyamán lebontották és átépítették, helyükbe más célú, új épületrészeket állítottak. (Érdekességként említjük meg, hogy az egykori és lebontott épületrészekhez tartozó két, a löszös-agyagos partoldalba vágott, téglaboltozat nélküli pincét, az 1992-es épület-felújításkor találták meg.) Igen figyelemre méltó, hogy a tápintézeti épület külső képének a kialakítására is ügyeltek, igyekeztek összhangba hozni az iskolaépülettel. Egyébként a tervet Krenkó József készítette, a kőműves-ács munkát Stefanik Mihály, az asztalosmunkát pedig Némedi Mihály végezte el. Az épület anyaga tégla, a tetőszerkezetet zsindely borította. Az 1875 februárjában megkezdett munkát augusztus l-re fejezték be, az építkezés 1774 forint 24 krajcárba került. Néhány év múlva (1882) az alumneum mellé, a paplak felöli oldalon egy fáskamrát és konyhát építettek az akkori igazgatónak, Micsinay Jánosnak. Az 1883. évi XXX. tc, a középiskoláról szóló törvény követelményrendszere szinte megoldhatatlan feladat elé állította a helyi evangélikus gyülekezetet, az iskola vezető testületét és a Gimnáziumi Bizottmányt. A működés további engedélyezésének feltétele az iskola bővítése volt, vagyis tornatermet és rajztermet is kellett biztosítani az oktatás számára. Mindezek mellett roppant nagy gondot jelentet az iskolafenntartónak a szakképzett tanárok alkalmazása, ám ilyenek csak akkor szerződtek, ha lakást is kaptak. A helyi gyülekezet által fenntartott, külső támogatásban alig részesülő, szegény aszódi iskolát ezekben a válságos években inkább vezetőinek hite, mintsem anyagi forrásai tartották életben. S mivel a követelményeket csak nagyon nehezen és roppant lassan tudták teljesíteni, a tankerület szigorú felügyelőinek jelentései alapján a VKM 1890. november 12-én már másodszor intette meg az algimnáziumot. Ez már igen komoly figyelmeztetést jelentett, hiszen az ismételt (harmadik) megintés az iskola bezárását eredményezte volna. Tehát sürgősen kellett cselekedni. Előbb a szomszédos, a régi zsinagóga melletti izraelita iskola megvételét tervezték, és átépítésével ott akartak tornatermet létesíteni, ám ez hamarosan lekerült a napirendről. 3 Ekkor ugyanis igen előrehaladott megbeszélések folytak az evangélikus egyházon belül a volt Podmaniczky kastélyban létesítendő leánynevelő intézet létrehozásáról, ahol - az elképzelések szerint 1 Alumneum = tápintézet, mai kifejezéssel menza; cphorus = az alumneum vezetője 3 AEEI Protocollum IV. 1875. jan. 25. jkv. 1 PMTd 88.15.19. - 1890. febr. 26. jkv.'
