Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

Ezek szerint a bejárati ajtó szélességében egy hosszanti folyosó osztotta két részre az épületet. Az északi részen egy nagyobb és két kisebb szoba, valamint egy konyha volt, ez a mindenkori tanár lakásául szolgált. A déli részen pedig egy „nagy" tanterem, valamint egy kamra és a professzor cselédjének a szobája helyezkedett el. Feltehetően így használhatták az épületet 1834-ig. Korén dinamikus munkája nagyon hamar meghozta a gyümölcsét. Ugrásszerűen növekedett a diáklétszám, a mívesebb pedagógiai munka is megkövetelte a különböző évfolyamok (osztályok) tantermi különválasztását. Ezért aztán az egyedül élő Korén egyik lakószobáját is tanteremnek használta. A tanulók ettől kezdve két tanteremben tanultak. Az aszód evangélikus latin iskola belső elrendezése 1834-1836 között Ez a helyzet megváltozott Korén István házasságkötése után. Más iratokból megtudjuk, hogy ő is foglalkozott diáktartással (évenként 2-3 fő), így „szolgálati lakásának" minden helyiségére szüksége volt. Ekkor viszont a cselédszobát és a kamrát szüntette meg s alakíttatta át tanteremmé, mert az időközben 60 főre felduzzadt tanulólétszámot csak két tanteremben lehetett elhelyezni. A visszaemlékezők is két használatban lévő tanteremre emlékeznek. SZOBA SZOBA TANTEREM Az aszódi evangélikus latin iskola belső elrendezése 1836 után