Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

pap, se az iskola ne maradjon hajlék nélkül, a két Podmaniczky testvér új paplak és új iskola felépítését határozta el. E célra a kastélytól keletre eső területeket adták oda, míg a két épület tervezésével és kivitelezésével - bár erre bizonyítékunk nincsen - nyilvánvalóan az Aszódon dolgozó Jung Józsefet bízták meg. A két épület formailag és belső kiképzését tekintve hasonló volt. A paplak arányosan kicsit nagyobb, mint az iskolaépület. A déli bejárók egy folyosóra nyíltak, amelyektől balra és jobbra különböző helyiségek helyezkedtek el. A paplakot 1965-ben lebontották. A visszaemlékezők elmondása szerint egy-egy helyiség keresztboltozattal rendelkezett. Ilyen lehetett az egész épület kiképzése, ám a kétszáz év alatti számos felújítás, átalakítás jelentős változásokat eredményezett. (Az iskolára - a mai Petőfi Múzeum főépülete - most nem térünk ki, ezt majd alább részletesen elemezzük.) Mindkét épület hasonló építőanyagból épült: az Aszód nagyvölgyi homokbányában kitermelt, a földtörténeti harmadkor végén képződött homokkőből, és a Podmaniczkyak téglaégetőjéből származó PA (Podmaniczky Alexander vagyis Sándor) és PJ (Podmaniczky Joannes vagyis János) jelű téglákból; a héjazat rozsszalma (zsúp) volt. Az építkezést 1769-ben kezdték és 1771-ben fejezték be. A végelszámolás szerint 948 forintot és 67 krajcárt költöttek el.

1 Az nyilvánvaló, hogy a pap ( az építkezés megindulásakor Hajnóczy Sámuel, a befejezés idején azonban már Adamis Pál) hamarosan beköltözött az új és minden bizonnyal az addiginál jóval nagyobb parókiába. De mi a helyzet az új iskolával? Más helyen majd részletesen bemutatjuk, hogy ekkor már Aszódon két evangélikus iskola létezett: az elemi és a schola latina. Mindkettő egy fedél alatt, a régi iskolában. Amikor az új iskola építését megtervezték, akkor azt kifejezetten a nyelvtani iskola céljára szánták. Az elemi iskolától különválasztva, 1772 szeptemberében tehát ebben az új iskolaépületben indult meg a tanítás. Mindezt bizonyítja a curátornak 1772 karácsonyán tett bejegyzése, mely feltünteti, hogy az új iskolának milyen és mennyi bútort vettek. A kérdés most már az, hogy melyik iskolaépületbe jártak az elemisták? Ebben a tanévben (1772/73) még egészen bizonyosan a régibe. Bár kimeszelték, használható állapotba hozták, mindazonáltal korszerűtlen, öreg épület lehetett. Ezt bizonyítja az új iskola létesítése. Abban az időben, amikor épült a kastély, az új paplak és az új iskola (schola latina), házi-tanítóskodott Podmaniczky II. János családjánál (László és József úrfiak nevelőjeként) Szontágh Sámuel, a később országos hírű evangélikus püspök. A kiváló férfiú önzetlenül, saját pénzéből megvásárolta (130 Ft-ért, ami kb. három évi jövedelmét jelentette!)) az új iskola fölötti telket és a rajta lévő használatos házat, majd a helyi gyülekezetnek adományozta azzal a szándékkal, hogy ez legyen a helyi evangélikus egyház elemi iskolája. A vásárlás valamikor 177l-l772-ben történhetett (pontos adatunk nincsen), mert 1773 tavaszán-nyarán került sor az épület teljes felújítására (137,Ft-ba került! - iskolai tanterem és tanítói lakás), és az őszi tanévkezdéskor a kisiskolások már ide jöttek tanulni. Ez a kisiskola, mely története folyamán sok és jelentős átépítést, bővítést élt meg, 1980-ig szolgálta a magyar tanügyet. Ezekkel az építésekkel egy időben véglegesen feleslegessé vált a régi paplak, a régi iskola. Ezeket az épületeket lebontották, melyből 690 Ft (!?) bevétel származott.

2 A számadáskönyvből nem tűnik ki, hogy milyen értékesítési formában jutottak ilyen je' Detre 1975. 44. Ebben a dolgozatban dolgozta fel először az iskolai épületek építéstörténctét, adatait munkánkban más helyen is felhasználtuk. 2 AEEI - Liber Continens Proventus et Erigationes Ecclesiae Evangelicae Aszodiensis - Ab Anno 1769.