Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

Hasonlóképpen ismerjük az evangélikus kántortanítók adatait is, melyeket más helyen közzéteszünk. Bár több időszakban még nem ismerjük a lelkész és a tanító nevét, az egészen bizonyos, hogy folyamatos lehetett a két hivatalnok alkalmazása, hiszen a település gyülekezete híveinek jelentős száma megkövetelte, az uraság vallási hovatartozása pedig biztosította ezt. Ebből kifolyólag nyilvánvaló, hogy már a XVII. században létezett paplak, valamilyen iskola, tanítólakással. Mivel Glosius Jánostól és Burján Sámueltől folyamatosan ismerjük az aszódi lelkészeket és tanítókat, nem lehet vitás a paplak és az iskola (tanítólakással) léte a XVIII. század első felében sem. Mindezekre vonatkozó hivatalos utalást azonban csak a XVIII. század közepén megindultjelentős építkezések számadásaiban találunk. Podmaniczky I. János nemcsak jól, gazdagon nősült, hanem kitűnően is gazdálkodott. Gyermekei jelentős vagyont örököltek, így mind a lányok, mind a fiúk előkelő és vagyonos családból házasodtak. Az Aszódon élt két Podmaniczky utód: II. János és I. Sándor családjában gazdag volt a gyermekáldás, így egyre szűkebb lett az atyjuk által építtetett lakóház. Ilyen megfontolás és gazdasági megalapozottság után kezdtek hozzá nagyszabású építkezési terveik megvalósításához. A két jómódú uraság szoros kapcsolatban állt Pest megye északkeleti szegletének legvagyonosabb, és egyben az egész országnak egyik legtekintélyesebb főurával, a gazdaságának középpontját Gödöllőn és I latvanban kiépítő gróf Grassalkovich Antallal, akinek ajánlatára leszerződtették Jung Józsefet, Hatvan, később Pest város polgárát, aki a XVIII. század második felének egyik legismertebb és legkiválóbb építőmestere volt.

1 Jung tervei alapján és kivitelezésében (30 kőművessel) 1767-ben indult meg az építkezés, mely öt évig tartott. Nem feladatunk e kastélyépítést részletesen ismertetni, csupán azért említjük meg, mert ennek ismeretében érthetjük meg azokat az egyházi jellegű építkezéseket is, melyek témánkkal kapcsolatosak. Ugyanis pontosan ezekben az években épült fel egymás mellett az új paplak és az új iskola, lakással. Először is azt érdemes tisztázni, hogy miért kellett ezeket az épületeket létesíteni? A fennmaradt dokumentumok kérdésünkre közvetlen feleletet ugyan nem nyújtanak, ám a helyi viszonyokat és a körülményeket ismerve az okokat is megtalálhatjuk. Az új, a kor divatját követő kastély számára több terület kellett. Részben azért, mert az oldalszárnyak lebontása után a gazdasági épületeket (istállók, magtárak stb.) a kastélytól távolabb építették fel. Ugyanis az oldalszárnyak emeleti része, amelyek végére manzárdtetős dísztermi célokat szolgáló pavilonokat is építettek, lakóhelyül szolgáltak, a földszint pedig az épületben lakó uraságok kiszolgálását (személyzeti lakások, konyhák, kamrák, mosóhelyiségek stb.) biztosította. Tehát az új gazdasági épületek elhelyezésére terület kellett, mégpedig a kastély közvetlen szomszédságában. Kellett továbbá terület a kastélypark és füvészkert céljaira is. Ezek a területek már régtől fogva az uraság belsőségi tulajdonát képezték. Egészen bizonyosan itt, a régi udvarház közelében, a saját telkén, amit aztán az evangélikus egyháznak adott át, építette fel Podmaniczky I. János vagy talán már (és ez a valószínűbb!) Osztroluczky János az evangélikus paplakot és az evangélikus iskolát, természetesen tanítói lakkal. Az 1767-1772-es kastélyépítéskor azonban ezek a régi épületek útban lehettek - lebontásuk elsősorban ezért - időszerűvé váltak. Hogy azonban se a Réh 1932. Jung József (1734-1808) kezdetben gróf Grassalkovich Antal szolgálatában állt, majd Pest város polgáraként a Mária Terézia korát követő klasszicizmusnak lett az első, pesti építkezéseivel meghatározó jelentőségű képviselője.