Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

A főgimnázium története (1912-1948)

„A szokásos diák-összejövetelek a háborús évek miatt kiestek életünkből. Szomorúsággal kell leírnom, hogy az 1946-ban érettségizett osztály tagjai nem rendeztek évfolyam találkozót. "' Érdekes módon a tantestületben jelentősebb változások csupán az 1941/42. tanévben történtek, ekkor három tanár ment és négy jött az iskolába. Külön eseménynek számított, hogy az 1941/42. tanévben megvált az intézettől Kausz József hévízgyörki római katolikus expositus lelkész, aki 16 éven át végezte nemes hivatását. Amint Chugyik Pál esperes az aszódi ev. gyülekezetben, olyan színes egyéniség volt Kausz József a hévízgyörki római katolikus pap, különösen a tanulóifjúság körében. Külön nevezetessége volt ő az 1920-30-as évek aszódi diákéletének. „Kausz botárral járt át Hévízgyörkről, a nyolcadikos tanítványait az érettségi után meghívta és rendszerint birkaétellel, miseborral és szivarral kínálta az éretteket. " A visszaemlékező megjegyzi még, hogy külön hittanterein létezett az iskolában, ahová a zsidók is bemehettek, bár az ő hitoktatásuk nem az iskolában történt. „Kausz József tisztelendő sokat vitatkozott Weinbergerrel"* - emlékezik a kortárs. Hogy is volt ez? A keresztény kurzusú Magyarországon, a II. világháború előestéjén, egy vidéki evangélikus gimnáziumban, a római katolikus hitoktató hitbéli dolgoktól egy zsidó diákkal vitatkozik?! - Úgy gondoljuk, hogy ehhez nem kell különösebb kommentár. Meglepő az a szenvtelenség, ahogy közreadják ezekben az években a nevesebb emberek halálesetét. Jó példa erre Micsinay Ernő esete. Az 1942/43. tanév évkönyvében ezt találjuk: ,. 1943. január 15-én Micsinay Ernő gimnáziumunk egykori felügyelője távozott az élők sorából. Evek hosszú során át buzgón tevékenykedett az iskola sorsának intézésében, különösen akkor, midőn az algimnázium főgimnáziummá jéjlődött. " Ennyi! - Az a személy, aki negyedszázadon át az iskola irányító, vezető testületének az élén állt, akinek nagyon, de nagyon sokat köszönhet az iskola, annak a halálát két rövid mondatban elintézték. Talán az idők változásával ilyen „új módi", érzelemmentes közlés vált divatossá ? Vagy talán a háború érdesítette meg így az évkönyvet összeállítók szívét? Nem tudjuk. Mindenesetre ilyen kurtán-furcsán, egy-egy mondatban parentálták el az 1943. január 3-án elhunyt Dr. Kemenes Illés tankerületi főigazgatót, az 1943. július 7-én elhunyt Dr. Szontágh Antal aszódi gimnáziumi bizottsági tagot és az 1943. október 31-én elhunyt Haitsch Sámuel ny. gimnáziumi tanárt, címzetes igazgatót, az iskola egykori tanárát. Tempora mutantur et nos mutantur in Ulis. Az oktató-nevelő munkában alapvető változások nem történtek. Viszont bővült a „háborús" kiképzés. A leventeképzés, a légoltalmi nevelés mellett 1942. február 18-20-a között Dr. Hunyady Balázs főorvos, a Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesületének kiküldöttje a IV-VIII. o. tanulók részére elsősegély nyújtási tanfolyamot tartott. 1 Harangozó 5. 2 Halas 1 16. 'Uo.